2015. október 28., szerda

5. rész ~ "Lennél a barátnőm?"

Figyelem!!
A rész néhány helyen trágár szavakat tartalmaz!

A napok, hetek, hónapok szépen elteltek. Immár decembert írunk. Dominickkal egy nagyszerű barátságot alakítottunk ki. Egyfolytában egymáson lógtunk, amit mindenki irigykedve nézett. Az iskolában is mi lettünk a középpontban. Persze volt olyan, hogy valaki előbb tudta meg, hogy Dominick-kal járunk, mint én. Ezeket csak kiröhögjük, és megyünk tovább. Nem kell velük foglalkozni, mert akkor tipikusan nem hagyják abba. Ezért csak csináltunk mindent úgy, ahogy szoktunk, nem vettünk fel semmit.
Josh az utóbbi időben eltávolodott tőlem, ami megnyugvást adott nekem. Bármit csinálhattam, már nem félek hogy követ vagy figyel valaki. Azt vettem észre, hogy valaki más belépett az életébe, ami engem nem is bánt.
Akkor térjünk rá a napra, mikor kiderült.

December 3.

-Hercegnőm...-cirógatta meg valaki az arcom.
Nyögtem egyet (nem félreérteni xd), majd átfordultam a másik oldalamra, be a fal felé.
-Sarah...-húzogatta meg enyhén a tincseim.
-Mivan?-kérdeztem álmos hangon, a szemeimet dörzsölve, hogy lássak valamit.
-Ideje felkelni!
-Miért?-néztem fel rá. Most is tökéletesen nézett ki, mint mindig.
-Mert lassan 11 óra-nevetett fel.
-Én ráérek-fogtam meg kezét, és behúztam magam mellé az ágyba.
-Sarah, nekem mennem kellene. Csak beugrottam, egyébként Melissa engedett be.
-Tudom, hogy ráérsz, csak nem akarsz itt lenni velem. Akkor mehetsz, én meg alszok tovább.
Elengedtem a kezét és visszafordultam a fal felé. Éreztem, hogy megmozdul, amire először azt hittem, hogy elmegy. De nem, felemelt és bevitt a fürdőbe. Ott letett, és puszit nyomott az arcomra.
-Most már nem alszol vissza. Egy óra múlva itt leszek érted, addigra készülj el. Szia-mosolygott rám.
-De csak mert te kéred-néztem utána álmos tekintetemmel.
Amikor kiment a házból, visszamentem a szobámba és kirángattam valami normális göncöt a szekrényből. Ez egyébként most egy farmer és egy 'I Love Myself' feliratú fekete hosszú ujjú. Mire kész lettem mindennel jött is a hercegem.
-Szép a rúzsod-lépett be az ajtón.
-Kösz-mosolyodtam el és megnéztem a tükörben pink ajkaimat. Bementünk a nappaliba, ahol én leültem a kanapéra, ő pedig csak nézett.
-Mond, hogy vagy ilyen szép? Hogy lehet hogy a szíved szabad még?
-Milyen költői lettél-néztem rá értetlenül.
-Csak eszembe jutott egy dal-fordult meg és nézett ki az ablakon-majd egyszer megmutatom.
Hirtelen nem tudtam mit mondjak rá. Éreztem a feszültséget a levegőben. Mi történt?
-Mi a baj?-léptem elé és belenéztem szemeibe.
Pár percig csak álltunk, és néztük egymást. Éreztem hogy valami bántja. Egyszer csak elkapta rólam a tekintetét, hátrált pár lépést és leült a kanapéra.
-Nincs semmi baj. Csak össze vagyok zavarodva..-temette arcát a tenyerébe.
-De, miattam?-ültem le mellé aggódva.
-Igen-fordult végül felém és megfogta a kezem. Épp beszédre nyitottam volna ajkaim, de megszólalt.
-Emlékszel, mikor megismerkedtünk? A parkban kezdődött. Már akkor éreztem, hogy érdemes lesz megvárni, ugyanis a suliba is láttalak, gondoltam megismerkedünk, az még nem lehet baj. Aztán egyre többet voltunk együtt. Közösen tanultunk, lógtunk, cikiztünk másokat. Megismertelek belülről is, ami még több plusz érzelmet ébresztett bennem. Most itt vagyunk három hónap után. Én a barátságnál többet érzek irántad Sarah, ezért megkérdezném...esetleg lennél a barátnőm?-mondta, végig tartva a szemkontaktust.
-Figyelj, Dominick...most nem tudom mit mondjak. Ami azt illeti, most egy kicsit lesokkoltál-fogtam a homlokom.
-Megértem ha nem, csak hátha...de én várok rád-szorította meg a kezem.
Rámosolyogtam, majd elkezdtem hozzá közeledni. Érezte mit szeretnék, ezért ő sem ellenkezett. Körülbelül két centire voltam tőle, már majdnem súroltuk egymás ajkát, amikor hátulról valaki a hajamnál fogva elrántott.
-Ne a nappaliba, kérlek-pillantottam meg Melissa arcát.
-Mi a fasz bajod van? Kitépted a hajam-fájlaltam a területet.
-Így jártál. Fenn leszek, csöndet akarok és ha valamit csináltok akkor a szobádba.
-Nem tudom mi van veled, de oké. Elmegyünk, nem?
-Jah-állt fel Dominick.
-Akkor csá-ment fel Melissa.
-Ez bolond- nevettem fel.

***

Éppen egy étteremben ülünk és beszélgetünk. Megettünk mindent, és azt terveztük, elmegyünk sétálni. Kb két óra lehet, világos van.
-Megyünk vásárolni?-vettem fel angyali mosolyom.
-Ezt komolyan gondoltad?-kérdezte meglepve.
-Aha-álltam fel-és te is jössz.
-Max haza-röhögött.
-Akkor egyedül megyek-léptem ki az étteremből, és határozottan elindultam a ruhabolt irányába.
-Azt hitted, mi?-nyomott neki a falnak, és azt hittem hogy megtörténik, de valaki megint megzavart.
-Hoppá-hallottam meg Josh önelégült hangját.
-Mi van?-kérdezte idegesen Dominick miután elváltunk egymástól.
-Csak barátok, mi?--vigyorgott mint a kisgyerekek, mikor megkapják amit akarnak.
-Mély érzelemmel. De neked ehhez mi közöd is van?
-Semmi. Ahogy a sulinak sincs -mutatta fel a telefonját.
-Mi a f**z-ugrott neki Dominick és bevert neki egyet.
Josh se volt olyan gyenge, megütötte olyan erővel, hogy nekem fájt.
-Elég volt!-kiáltottam rájuk, de mivel nem hatott, szó szerint közéjük álltam.
-Hagyj, had üssem szét-kiabált rám Dominick.
-Nem! Fejezzétek be-próbáltam nyugtatni.
Innentől felgyorsultak az események. Josh félrelökött, és elkezdte verni a fiút aki velem volt. A földre kerültek, de ott is folytatták.
-Josh!
Az épületből kifutott egy fiatal lány, körülbelül annyi idős lehetett mint én. Magassarkú, egy elég rövid szoknya, és fekete póló volt rajta, egy elég erős sminkkel. Odatipegett a verekedő fiúkhoz, és próbálta őket szétszedni, több kevesebb sikerrel.
-Fejezd be-sipítozta.
-Eleonor?-bambult el egy pillanatra Josh.
Amíg nem figyelt, Dominick egy utolsót adott neki, majd leszállt róla. Ahogy megláttam az arcát  elszörnyülködtem. A szája felrepedezve, a bal szeme körül kezdett belilulni a terület, és az orra is vérzett. A másik fiú egy kicsit rosszabbul nézett ki, persze ez engem nem nyugtatott meg.
-Mit csináltál?-suttogtam könnybe lábadt szemmel, miközben végigsimítottam Dominick arcát. Mikor a szájához értem, kissé felszisszent. Gondoltam, majd otthon kezelésbe veszem.
-Miért nem fékezted meg a pasid, te hülye k**va? Fenyítsd meg, vagy csinálj vele valamit, de nézd meg mit tett-mutatott Josh-ra az Eleonor nevű szoknyás rib*nc.
Hirtelen annyi düh keletkezett bennem, hogy képes lettem volna ott ahol van, megölni a csajt. Tudom, hogy az erőszak nem old meg semmit, de abban a pillanatban nem érdekelt.
-Na ide figyelj-vettem fel vele a szemkontaktust.-kezdjük ott, hogy ki a jó büdös franc vagy te, hogy beszólj nekem? Legalább ha adnál a külsődre, mondanék valamit. De mi ez a ribis kinézet? Azt hiszem már láttalak valahol...oh igen, meg is van. A sarkon. Ahol bevonzod a pasikat aztán eldobod őket, és ezt vele is megfogod csinálni-mutattam Josh-ra, aki megszeppenve hallgatta a szavaim-tehát ha nekem akarsz valamit mondani, először is elvárom a normális hangnemet. Ezután jön a kinézet. Ha valaki ilyen stílusban nyomja, az inkább menjen vissza oda ahonnan jött. A hármas ház sarokjáról. Ja, bocs az már foglalt. Ott vannak a barátnőid-vetettem rá gúnyos mosolyt-neked pedig ajánlanám, hogy ne kezdj ki ilyenekkel, de ha máshogy gondolod, akkor csak így tovább. Remélem boldogok lesztek-igéztem szavaim Josh-hoz-viszont ha megbocsátotok, nekünk mennünk kell. Még meg kell gyógyítanom a barátomat akit sikeresen összevertél-mondtam szikrázó szemekkel, majd átkaroltam Dominickot, és elindultunk haza.
-Ezzel még nincs vége!-kiáltotta a hátunknak a rib*nc.
Csak intettem egyet hátrafele, majd folytattuk az utat haza. Az egész út csendesen telt, amíg oda nem értünk a házunkhoz.
-Szerintem én elmegyek haza.
-Nem jössz be?
-Nem akarok zavarni-vakarta meg tarkóját.
-Nem zavarsz-fogtam meg a karját és bevezettem.
A házban sötétség és síri csend uralkodott. Melissa hagyott egy cetlit, amire azt írta, hogy barátnőjénél alszik, így miénk az egész este, egyedül.
-Ülj le-gomboltam ki a kabátom.
Dominick bement a nappaliba, és levette a pólóját. Megbabonázva néztem hasát, és karjait. Hoztam kötszert és lefertőtlenítettem a sebeit. A kezem jéghideg volt, így ahányszor hozzáértem, összerezzent.
-Köszi-villantott rám egy mosolyt.
Én is rámosolyogtam, majd felmentünk a szobámba. Lefeküdt az ágyra, én pedig leültem mellé. Néztük egymást, amíg én nem törtem meg. Az első könnycseppek után jött a többi.
-Nem éri meg, hogy sírj-törölte le az arcom.
Lefeküdtem mellé és átkarolta a derekam. Úgy viselkedtünk mint egy szerelmes pár, pedig még egy nyomvadt csók se történt meg köztünk.
-Itt maradsz?-szipogtam teljesen összetörve.
-Maradjak?-kérdezte.
-Kérlek..-néztem fel rá.
-Ha adsz egy csókot.
Pár pillanatig haboztam, majd feljebb csúsztam, és teljesen egy szintbe kerültünk. Föléhajoltam és hozzáértettem ajkaim az övéhez. Először csak súroltuk egymásét, majd ő csókolt meg, így ez volt az első igazi vele. Egyre forróbb csókokat váltottunk, de többet nem akartam. Pár perc múlva elengedett. Egymásra mosolyogtunk, majd hozzábújtam a mellkasához.
Így aludtam el kissé korán, de a szerelmemmel, ugyanis rájöttem milyen fontos lett nekem. Bármit megtennék érte, és úgy érzem, ő is értem. Nem tudom miért, nem tudom hogyan és mikor, de megtörtént. Beleestem, remélem nem csalódok benne...

Folyt.köv.

                     Zsófi✌

2015. október 10., szombat

4. rész ~ "Még találkozunk"

Elnézést az egy hónap(!!!) késésért. Nem vagyok otthon és itt nehéz írnom, az indokaim megvannak de gondolom senkit nem érdekelne, és inkább privát információ. Még otthon elkezdtem írni a részt, a háromnegyede meg is volt, viszont sikeresen kitörlődött az egész, ezért kezdhettem újra. Ez játszott nagy szerepet a csúszásban. Na de akkor itt van a rész, remélem tetszik. Kérlek kommenteljetek!

Reggel sikerült felkelnem ötkor, és elmennem futni a közeli parkba. Közben agyaltam. Hogy min? A kis tervemen, ami a megvalósítás határán tart. A hűvös köd átjárta a testem. A hideg kirázott, fáztam. Mégis, isteni érzés volt kicsit kikapcsolni, nem gondolni a valóságra. Csak futottam. Lépteim csaknem visszhangoztak.
Szembejött egy fiatal fiú. Éreztem hogy néz. Rám mosolygott. Elment mellettem, megnézett. Tudom, hogy vissza is fordult. De nem baj, már megszoktam, így nem zavar. Tovább futottam a körömet. Mikor körbeértem, elállt a szavam. Az a fiú ott várt, ahol meglátott. Rám várt. Mikor odaértem elé felnézett. Én tovább mentem, de megfogta a csuklóm, és visszahúzott. Kezdd elegem lenni hogy engem mindig rángatnak.
-Mivan?-lihegtem kifáradva.
-Bocs-engedte el a karom-de annyira elvarázsoltál, muszáj volt beszélnem veled.
-Van ilyen-mosolyogtam-mehetek?
-Hogy hívnak?-érdeklődött, meg sem hallva kérdésem.
-Sarah Hurt....
-Dominick Wish-nyújtotta a kezét, amit elfogadtam.
Ahogy bőrünk egymáshoz ért, kellemes meleg futott át a testemen. Aztán...bevillant valami. Josh...
-Nekem mennem kell-engedtem el kezét, és elkezdtem hátrálni.
-Rendben, Sarah. Még találkozunk.
Egy búcsúzó mosoly után megfordultam és elfutottam a másik irányba. Vissza se néztem. Miért van olyan érzésem, mintha megcsaltam volna valakit? Pedig nem is járok senkivel. Úgy tűnik Josh teljesen hozzám nőtt, a lelkitársam lett. Ez így teljesen rendben lenne, de ezzel együtt mással nem tudok ismerkedni. Meg kell vele harcolnom, bármi áron.
Gondolkodásomból már csak az rökkentett ki, hogy hazaértem. Elvégeztem a szokásos teendőim, hajmosás, zuhanyzás. Ezután megszárítottam a hajam, feltettem egy kis sminket (mivel nincsenek bőrhibáim, csak kihúztam a szemem egy fekete tussal, alul pedig szemceruzával, az ajkaimat pedig egy barackos árnyalatú rúzzsal szineztem).
A felöltözéshez sem kellett sok idő, (egy egyszerű kékes-zöld pulcsi, fekete farmer, bőrkabát és bakancs), ezután lementem és ittam egy kávét. Fogtam a táskám és elindultam.
Mikor beértem az osztályba letettem a táskám, s egy pillanatra körülnéztem. Mindenki itt volt és engem néztek. Fogtam a telefonom és kimentem a folyosóra. Leültem az osztály előtti padra. Írtam pár barátnőmnek, illetve Hailey-nek, hogy hogy áll a cikkel. Mivel nem válaszoltak sokan, hamar meguntam.
-Mondtam, hogy még találkozunk.
Az ismerős hang megütötte a fülem. Felnéztem és megláttam a "parkos fiút". Gesztenyebarna szemei csillogtak, fekete haja ugyanúgy állt mint reggel.
-Micsoda meglepetés-villantottam rá egy angyali mosolyt.
-Éreztem, hogy ide jársz-vigyorodott el.
-Jók a megérzéseid-biccentettem rá.
-Nekem mindig bejönnek-hátrált két lépést.
-Szünetbe idejössz?-álltam fel.
-Miért nem te? Bemutatnálak pár embernek.
-Mert nem tudom melyik osztályba jársz. De ha úgy van, akkor megnézném őket.
-Kit akarsz te megnézni?-lépett ki Josh a teremből.
Hirtelen összerezzentem, de még mielőtt megfordulhattam volna, a kezei átfonódtak a derekam körül.
-Miről van szó?-tette fejét a vállamra.
-Te mit képzelsz magadról? Kihallgatod a magánbeszélgetéseim?-vettem le magamról karjait.
Csak fél szemmel láttam, de Dominick rezzenéstelen arccal nézte Josh-t. Kezei ökölbe szorultak, és elindult felénk. Villámgyorsan odaléptem Dominick elé és lefogtam a mellkasánál, hogy ne tudjon Josh közelébe menni.
-Kérlek, ne!-néztem gyönyörű barna szemeibe.
-Jártok?-kérdezte őszintén.
-Nem!-vágtam rá azonnal.
-Akkor mit ölelget ez a gyökér?-indult volna el újra a fiú felé.
-Majd megbeszéljük. Mennem kell órára-engedtem el izmos mellkasát.
-Rendben.-mosolygott rám-De veled még találkozom-nézett el a fejem mellett.
-Szia-mondtam neki, és adtam egy puszit az arcára.
Elmosolyodott, majd hátat fordított és elment órára. Ugyan így tettem, viszont mikor Josh mellé értem egy pillanatra megálltam.
-Muszáj volt, Mr. Pedofil?
-Mi az, hogy nem járunk?
-Látom leragadtál-forgattam meg szemeim-és gondolkodj el miért!

***

A délelőtt nagy része unalmasan telt (mint szokott), nem volt kedvem csinálni semmit, így nem is csináltam. Nagyszünetben összefutottam Dominickkal, és megbeszéltük, hogy ma délután találkozunk.
Hazaérve rögtön elkeztem készülődni. Megfésülködtem, kiigazítottam a sminkem, majd felvettem egy fekete szoknyát, kék inggel. Lehet, hogy fázni fogok, de legalább jól fogok kinézni.

Fél órával később egy padon beszélgetünk. Tetszek neki. Érzem a tekintetéből. Feláll, majd elkezd mesélni valamit. Nem tudok figyelni. Leköti a figyelmem izmos mellkasa, illetve az iskolai incidens. Egyszerűen nem tudom felfogni. Miattam veszekednek...a fiúk.
-Nem is figyelsz...
-Bocs, nem...-álltam fel én is.
-Sétálunk?
-Persze-villantottam egy mosolyt.
-Akkor elmondod mi volt ez az iskolai jelenet? Mármint hogy nincs köztetek semmi, de ölelget...
-Mit meséljek rajta? A lényeget láttad és hallottad. Amióta itt van, a szerelmi életem romokban, semmi ismerkedés azon kívül minden rendben.
-Ez nem normális...-mondta, majd hosszas gondolkodás után így szólt:
-Tetszik neked?
-Mármint a helyzet, vagy ő maga?-néztem rá oldalasan.
-A helyzet.
-Egyeltalán nem. De mit tegyek ellene? Megpróbáltam úgy csinálni mintha ott se lenne vagy mintha nem is létezne. Nem megy, érted?-mentem hozzá közelebb.
-Persze, megértem...
Átöleltük egymást, mely kellemes meleg érzéssel járt. Azt hittem, ezt sosem kapom meg. Főleg Josh miatt, akiből már száz százalékosan elegem lett.
-Meghívhatlak egy kávéra?-nézett a szemembe, miután elengedett.
-Persze-fogtam meg kezét.
Először meglepődött, de aztán erősebben megszorította.
Így indultunk el a kávézóba, félig megfagyva, de egymást megmelegítve.
-Egyébként nem fázol?-mosolygott immár a kerekasztal másik oldaláról.
-Kicsit-kortyoltam bele a fehércsokis-karamellás latte kávémba.
-Mindenesetre nagyon kitettél magadért.
-Nem volt sok idő-kevergettem a poharamban lévő italt.
-Apropó-néztem fel rá-melyik osztályba jársz?
-11.B. Ablakfelőli oszlop, utolsó pad.
-Köszi-jegyeztem meg.
-Fizetek-állt fel az asztaltól.
-Oké.
Amíg távol volt, megnéztem a telefonom. Nyolc nem fogadott hívás. Josh. Nem érdekel.
Kaptam még egy üzenetet is, Hailey-től. (remélem még emlékeztek rá)

"Szia Sarah.
  A Főnök megengedte a cikked, akármiről is szólna. Bízik benned, ezért ne okozz csalódást. Jövő hétre küldd el nekem.
Puszi:  Hailey❤ "

Mire elolvastam visszajött Dominick, így indultunk. Sötét volt már, ezért  ragaszkodott ahoz, hogy hazakísér. Engedtem neki, mivel mint elmondta amit elhatároz az úgy is lesz.
A kapuban elváltunk azzal, hogy holnap találkozunk. Lefürödtem, lemostam a sminkem, majd felvettem a pizsamám és befeküdtem az ágyba.

Nem is olyan rossz srác ez a Dominick. Örülök, hogy megismertem, viszont ebből még nem tervezek nagy szerelmet. Elmondta, hogy kedvel és tetszem neki, de még semmi több. Én is hasonlóan érzek, ami jelenthet valamit a későbbiekre nézve. Viszont egyelőre a jelen a fontos, tehát ez egy jó barátság kezdete. Hogy ez mire fog változni a későbbiekben, az még a jövő titka.

Folyt.köv.

                       Zsófi✌