5. rész ~ "Lennél a barátnőm?"

Figyelem!!
A rész néhány helyen trágár szavakat tartalmaz!

A napok, hetek, hónapok szépen elteltek. Immár decembert írunk. Dominickkal egy nagyszerű barátságot alakítottunk ki. Egyfolytában egymáson lógtunk, amit mindenki irigykedve nézett. Az iskolában is mi lettünk a középpontban. Persze volt olyan, hogy valaki előbb tudta meg, hogy Dominick-kal járunk, mint én. Ezeket csak kiröhögjük, és megyünk tovább. Nem kell velük foglalkozni, mert akkor tipikusan nem hagyják abba. Ezért csak csináltunk mindent úgy, ahogy szoktunk, nem vettünk fel semmit.
Josh az utóbbi időben eltávolodott tőlem, ami megnyugvást adott nekem. Bármit csinálhattam, már nem félek hogy követ vagy figyel valaki. Azt vettem észre, hogy valaki más belépett az életébe, ami engem nem is bánt.
Akkor térjünk rá a napra, mikor kiderült.

December 3.

-Hercegnőm...-cirógatta meg valaki az arcom.
Nyögtem egyet (nem félreérteni xd), majd átfordultam a másik oldalamra, be a fal felé.
-Sarah...-húzogatta meg enyhén a tincseim.
-Mivan?-kérdeztem álmos hangon, a szemeimet dörzsölve, hogy lássak valamit.
-Ideje felkelni!
-Miért?-néztem fel rá. Most is tökéletesen nézett ki, mint mindig.
-Mert lassan 11 óra-nevetett fel.
-Én ráérek-fogtam meg kezét, és behúztam magam mellé az ágyba.
-Sarah, nekem mennem kellene. Csak beugrottam, egyébként Melissa engedett be.
-Tudom, hogy ráérsz, csak nem akarsz itt lenni velem. Akkor mehetsz, én meg alszok tovább.
Elengedtem a kezét és visszafordultam a fal felé. Éreztem, hogy megmozdul, amire először azt hittem, hogy elmegy. De nem, felemelt és bevitt a fürdőbe. Ott letett, és puszit nyomott az arcomra.
-Most már nem alszol vissza. Egy óra múlva itt leszek érted, addigra készülj el. Szia-mosolygott rám.
-De csak mert te kéred-néztem utána álmos tekintetemmel.
Amikor kiment a házból, visszamentem a szobámba és kirángattam valami normális göncöt a szekrényből. Ez egyébként most egy farmer és egy 'I Love Myself' feliratú fekete hosszú ujjú. Mire kész lettem mindennel jött is a hercegem.
-Szép a rúzsod-lépett be az ajtón.
-Kösz-mosolyodtam el és megnéztem a tükörben pink ajkaimat. Bementünk a nappaliba, ahol én leültem a kanapéra, ő pedig csak nézett.
-Mond, hogy vagy ilyen szép? Hogy lehet hogy a szíved szabad még?
-Milyen költői lettél-néztem rá értetlenül.
-Csak eszembe jutott egy dal-fordult meg és nézett ki az ablakon-majd egyszer megmutatom.
Hirtelen nem tudtam mit mondjak rá. Éreztem a feszültséget a levegőben. Mi történt?
-Mi a baj?-léptem elé és belenéztem szemeibe.
Pár percig csak álltunk, és néztük egymást. Éreztem hogy valami bántja. Egyszer csak elkapta rólam a tekintetét, hátrált pár lépést és leült a kanapéra.
-Nincs semmi baj. Csak össze vagyok zavarodva..-temette arcát a tenyerébe.
-De, miattam?-ültem le mellé aggódva.
-Igen-fordult végül felém és megfogta a kezem. Épp beszédre nyitottam volna ajkaim, de megszólalt.
-Emlékszel, mikor megismerkedtünk? A parkban kezdődött. Már akkor éreztem, hogy érdemes lesz megvárni, ugyanis a suliba is láttalak, gondoltam megismerkedünk, az még nem lehet baj. Aztán egyre többet voltunk együtt. Közösen tanultunk, lógtunk, cikiztünk másokat. Megismertelek belülről is, ami még több plusz érzelmet ébresztett bennem. Most itt vagyunk három hónap után. Én a barátságnál többet érzek irántad Sarah, ezért megkérdezném...esetleg lennél a barátnőm?-mondta, végig tartva a szemkontaktust.
-Figyelj, Dominick...most nem tudom mit mondjak. Ami azt illeti, most egy kicsit lesokkoltál-fogtam a homlokom.
-Megértem ha nem, csak hátha...de én várok rád-szorította meg a kezem.
Rámosolyogtam, majd elkezdtem hozzá közeledni. Érezte mit szeretnék, ezért ő sem ellenkezett. Körülbelül két centire voltam tőle, már majdnem súroltuk egymás ajkát, amikor hátulról valaki a hajamnál fogva elrántott.
-Ne a nappaliba, kérlek-pillantottam meg Melissa arcát.
-Mi a fasz bajod van? Kitépted a hajam-fájlaltam a területet.
-Így jártál. Fenn leszek, csöndet akarok és ha valamit csináltok akkor a szobádba.
-Nem tudom mi van veled, de oké. Elmegyünk, nem?
-Jah-állt fel Dominick.
-Akkor csá-ment fel Melissa.
-Ez bolond- nevettem fel.

***

Éppen egy étteremben ülünk és beszélgetünk. Megettünk mindent, és azt terveztük, elmegyünk sétálni. Kb két óra lehet, világos van.
-Megyünk vásárolni?-vettem fel angyali mosolyom.
-Ezt komolyan gondoltad?-kérdezte meglepve.
-Aha-álltam fel-és te is jössz.
-Max haza-röhögött.
-Akkor egyedül megyek-léptem ki az étteremből, és határozottan elindultam a ruhabolt irányába.
-Azt hitted, mi?-nyomott neki a falnak, és azt hittem hogy megtörténik, de valaki megint megzavart.
-Hoppá-hallottam meg Josh önelégült hangját.
-Mi van?-kérdezte idegesen Dominick miután elváltunk egymástól.
-Csak barátok, mi?--vigyorgott mint a kisgyerekek, mikor megkapják amit akarnak.
-Mély érzelemmel. De neked ehhez mi közöd is van?
-Semmi. Ahogy a sulinak sincs -mutatta fel a telefonját.
-Mi a f**z-ugrott neki Dominick és bevert neki egyet.
Josh se volt olyan gyenge, megütötte olyan erővel, hogy nekem fájt.
-Elég volt!-kiáltottam rájuk, de mivel nem hatott, szó szerint közéjük álltam.
-Hagyj, had üssem szét-kiabált rám Dominick.
-Nem! Fejezzétek be-próbáltam nyugtatni.
Innentől felgyorsultak az események. Josh félrelökött, és elkezdte verni a fiút aki velem volt. A földre kerültek, de ott is folytatták.
-Josh!
Az épületből kifutott egy fiatal lány, körülbelül annyi idős lehetett mint én. Magassarkú, egy elég rövid szoknya, és fekete póló volt rajta, egy elég erős sminkkel. Odatipegett a verekedő fiúkhoz, és próbálta őket szétszedni, több kevesebb sikerrel.
-Fejezd be-sipítozta.
-Eleonor?-bambult el egy pillanatra Josh.
Amíg nem figyelt, Dominick egy utolsót adott neki, majd leszállt róla. Ahogy megláttam az arcát  elszörnyülködtem. A szája felrepedezve, a bal szeme körül kezdett belilulni a terület, és az orra is vérzett. A másik fiú egy kicsit rosszabbul nézett ki, persze ez engem nem nyugtatott meg.
-Mit csináltál?-suttogtam könnybe lábadt szemmel, miközben végigsimítottam Dominick arcát. Mikor a szájához értem, kissé felszisszent. Gondoltam, majd otthon kezelésbe veszem.
-Miért nem fékezted meg a pasid, te hülye k**va? Fenyítsd meg, vagy csinálj vele valamit, de nézd meg mit tett-mutatott Josh-ra az Eleonor nevű szoknyás rib*nc.
Hirtelen annyi düh keletkezett bennem, hogy képes lettem volna ott ahol van, megölni a csajt. Tudom, hogy az erőszak nem old meg semmit, de abban a pillanatban nem érdekelt.
-Na ide figyelj-vettem fel vele a szemkontaktust.-kezdjük ott, hogy ki a jó büdös franc vagy te, hogy beszólj nekem? Legalább ha adnál a külsődre, mondanék valamit. De mi ez a ribis kinézet? Azt hiszem már láttalak valahol...oh igen, meg is van. A sarkon. Ahol bevonzod a pasikat aztán eldobod őket, és ezt vele is megfogod csinálni-mutattam Josh-ra, aki megszeppenve hallgatta a szavaim-tehát ha nekem akarsz valamit mondani, először is elvárom a normális hangnemet. Ezután jön a kinézet. Ha valaki ilyen stílusban nyomja, az inkább menjen vissza oda ahonnan jött. A hármas ház sarokjáról. Ja, bocs az már foglalt. Ott vannak a barátnőid-vetettem rá gúnyos mosolyt-neked pedig ajánlanám, hogy ne kezdj ki ilyenekkel, de ha máshogy gondolod, akkor csak így tovább. Remélem boldogok lesztek-igéztem szavaim Josh-hoz-viszont ha megbocsátotok, nekünk mennünk kell. Még meg kell gyógyítanom a barátomat akit sikeresen összevertél-mondtam szikrázó szemekkel, majd átkaroltam Dominickot, és elindultunk haza.
-Ezzel még nincs vége!-kiáltotta a hátunknak a rib*nc.
Csak intettem egyet hátrafele, majd folytattuk az utat haza. Az egész út csendesen telt, amíg oda nem értünk a házunkhoz.
-Szerintem én elmegyek haza.
-Nem jössz be?
-Nem akarok zavarni-vakarta meg tarkóját.
-Nem zavarsz-fogtam meg a karját és bevezettem.
A házban sötétség és síri csend uralkodott. Melissa hagyott egy cetlit, amire azt írta, hogy barátnőjénél alszik, így miénk az egész este, egyedül.
-Ülj le-gomboltam ki a kabátom.
Dominick bement a nappaliba, és levette a pólóját. Megbabonázva néztem hasát, és karjait. Hoztam kötszert és lefertőtlenítettem a sebeit. A kezem jéghideg volt, így ahányszor hozzáértem, összerezzent.
-Köszi-villantott rám egy mosolyt.
Én is rámosolyogtam, majd felmentünk a szobámba. Lefeküdt az ágyra, én pedig leültem mellé. Néztük egymást, amíg én nem törtem meg. Az első könnycseppek után jött a többi.
-Nem éri meg, hogy sírj-törölte le az arcom.
Lefeküdtem mellé és átkarolta a derekam. Úgy viselkedtünk mint egy szerelmes pár, pedig még egy nyomvadt csók se történt meg köztünk.
-Itt maradsz?-szipogtam teljesen összetörve.
-Maradjak?-kérdezte.
-Kérlek..-néztem fel rá.
-Ha adsz egy csókot.
Pár pillanatig haboztam, majd feljebb csúsztam, és teljesen egy szintbe kerültünk. Föléhajoltam és hozzáértettem ajkaim az övéhez. Először csak súroltuk egymásét, majd ő csókolt meg, így ez volt az első igazi vele. Egyre forróbb csókokat váltottunk, de többet nem akartam. Pár perc múlva elengedett. Egymásra mosolyogtunk, majd hozzábújtam a mellkasához.
Így aludtam el kissé korán, de a szerelmemmel, ugyanis rájöttem milyen fontos lett nekem. Bármit megtennék érte, és úgy érzem, ő is értem. Nem tudom miért, nem tudom hogyan és mikor, de megtörtént. Beleestem, remélem nem csalódok benne...

Folyt.köv.

                     Zsófi✌