8. rész ~ Az érzelmek hullámvasútján PART 3

-Mindjárt hozom a piát-villantott rám egy mosolyt.
Amíg nem jött meg az italom nézelődtem a táncolók között, majd mikor visszafordultam volna a pult felé, valamin megakadt a szemem. Pár székkel arrébb egy ismerős embert láttam meg. Háttal volt nekem és egy lánnyal flörtölt. Ez Dominick. Felismerem. A csaj pedig...csak a szokásos. Kidobott mellek, alig takaró ruha, kiló smink. Mielőtt még odamentem volna, hogy csináljak valamit, kizökkentettek a gondolataimból.
-Hoztam kettőt is-pakolta elém a poharakat.
-Kösz-fogtam meg az elsőt.
Lehúztam egyből, majd elkezdte égetni a torkomat. Ezután kellemes meleg érzés járt át, majd fogtam a következő poharat és azt is elintéztem. A pultos srác csak bámult, én pedig kértem még kettőt.
-Nem fog megártani?
-Nem érdekel, csak szolgálj ki-üvöltöttem rá. Mit szól bele a dolgaimba? Már ő is.
Megittam újabb két erős italt, majd egy pillanatra megszédültem. Kértem még egy koktélt, ami kicsit gyengébb volt, így csak a felét fogyasztottam el.
Ittam még párat, majd körülnéztem. Forgott velem a világ, de én akkor is el akartam jutni Dominick-hoz.
-Sziasztok-kapaszkodtam bele a fiú vállába tartásként.
-Jézusom, Sarah! Mit műveltél magaddal?
-Én??? Semmit, de magyarázz már meg nekem valamit. Ő kicsoda?-fogtam meg egy tincset a csaj hajából.
-Nem lényeges. Gyere menjünk haza-kapott fel, a hátamnál és a térdemnél fogva.
-Héé-kalimpáltam a lábammal, pár embert kis híján fejberúgva-tegyél le.
-Nem foglak.
-Bulizni akarooook-ütögettem hátát.
-Sarah, nyugodj le. Be vagy rúgva, ezt te is tudod. Kötelességem haza vinni.
-Nem az, de annyira nem érdekel. Had táncoljak még egyet, lécci-lécci-kérleltem.
Már közel voltunk a bejárathoz, de mégis letett. Futottam volna be a táncparkettre, de erősen megfogta a kezem és rákulcsolta az övére. Mindegy, így is tudtam táncolni vele. Aztán jött Josh.
-Mizu?-ugrottam nyakába.
-Sarah...ittál?-kérdezte.
-Ja-mosolyogtam rá.
Miután beszéltek valamit a fiúk, Dominick megint felkapott, de már kijutottunk az épületből Megcsapott a friss levegő, fáztam, de egyszerre melegem is lett. Elkapott a hányinger, és ki is jött belőlem minden mai kaja. Ezután beszálltunk a kocsiba. Josh is jött velünk, viszont ő a saját kocsijával. Egészen a házunkig követett, de akkor már félálomba voltam.
-Vigyázz rá-fogott kezet Dominick-kal, majd megpuszilta a fejem, és elhajtott. Dominick lezárta a kocsit, majd bevitt a házba. Felvitt a szobámba, és az ágyra dobott.
-Jól szétszedted magad-szólalt meg mögűlem.
Nem volt erőm visszaszólni, inkább csak leszedtem magamról a cipőt, majd beljebb mentem az ágyba. Pár másodperc múlva aludtam is.

***

Reggel iszonyú fejfájásra ébredtem. Megpróbáltam felülni az ágyban de már ez is kihívásnak tűnt. Nagy nehezen sikerült, majd körülnéztem. A cipőm a földön a táskám mellett. Mi is történt? Megerőltető gondolkozás következett. Annyira emlékszem, hogy koccintottam Dominick-kal...aztán a sok fiú arca is bevillant. Szóval én voltam a disco k*rvája...értem.
Felálltam az ágyról és megnéztem magam a tükörben. A sminkem elkenődve, a rúzsom eltűnt a számról. Visszanéztem a párnámra. Az egész ott landolt. Gondoltam hagyom, majd este lecserélem a huzatot. Leültem az asztalomhoz, és lemostam a sminkem, miközben majdnem elaludtam. Lesétáltam a lépcsőn, közben fogtam a sajgó fejemet. Egyből a konyhába mentem, ahol főztem egy jó erős kávét. Ahogy beleittam volna, csengettek. Sóhajtva letettem a csészét, és odacsoszogtam az ajtóhoz. Kinyitottam és lám kivel találom szembe magam? Josh-sal...
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Látom nem emlékszel sokmindenre a tegnapból.
-Miért? Történt valami érdekes?
-Azon kívül, hogy berúgtál mint az állat? Nem... Vagyis, de, csak az még ráér.
-Ne fárassz már-indultam vissza a kávémért.
-Fáj a fejed? Nem is csodálom-jött be mellém a konyhába.
-Ne szólj bele a dolgaimba. Jól éreztem magam és kész. A lényeg megvolt, buliztam.
-Dominick is jól kiélte magát. Te pedig nem tudtál ellene semmit tenni, mert nem érzékeltél belőle sokat-mondta.
Ahogy meghallottam ezeket a szavakat a lélegzetem elállt. A szívem majd meghasadt, de most erősnek kellett maradnom. Egyébként is, honnan tudjam, hogy igazat beszél?
-Bizonyíték?-meresztettem rá szemeim.
-Ez elég?
Mutatta a telefonját. Egy képet láttam melyen erősen smárol egy lánnyal. Kétségtelenül Dominick volt. A keserű íz ellepte a számat. Az egész testemen ridegség futott végig. Kis híján kivertem a kezéből a telefont. Ideges lettem. Mi az, hogy megcsal? Az adrenalintól még jobban fájt a fejem, így majdnem szétrobbantam. Lecsaptam a földre a kávés csészét, majd felrohantam az emeletre. A szobámban találtam megnyugvást, ahol ledőltem az ágyra és egyszerűen csak gondolkoztam.
Miért csalt meg? Lehet, hogy csak túl reagálom? És ha a csaj csókolta meg, és hirtelen nem tudta mit csinájon? Bár nem úgy tűnt aki meg van lepődve.
Fogalmam sincs, mit tegyek. Álljak elé és szembesítsem vele, vagy találjam ki, hogy adhatnám neki vissza...

*Fél óra múlva*

A tökéletes bosszú a kezeim között. Úgy gondoltam, majd holnap elintézem, amikor nem leszek ennyire másnapos. Mára már csak annyi jutott, hogy elküldtem Josh-t és elmentem futni. A kedvem egyenlő volt a nullával, de egy kis friss levegő sosem árt.
Mikor hazaértem, lezuhanyoztam majd bebújtam a pihe-puha ágyikómba.

***

Másnap reggel tökéletesen ébredtem. A napsugarak bevirítottak az ablakon. Tavasz van. Tökéletes idő visszaadni Domimick szemétkedését....és suliba menni.
Kikeltem az ágyból és felvettem egy párduc-mintás nadrágot, fekete pólóval. A sminkes asztalomhoz ülve úgy döntöttem, nem viszem túlzásba. De mivel imádom a feketét, azért kellene egy kis extra.
Húztam egy tusvonalat mindkét oldalra, majd szempillaspiráloztam alul-felül. Az ajkaimat kikentem egy barackos árnyalatú és ízű labelloval.
Miután mindennel kész lettem, felkaptam a táskám és gyorsan ittam egy kávét. Éppen vettem a cipőm, mikor csöngettek. Még felkaptam a bőrkabátom, a táskámmal együtt és kinyitottam az ajtót.
-Ohh, kész vagy?-mosolygott Dominick.
Nem vettem róla tudomást, mintha ott se lett volna. Bezártam az ajtót, majd elindultam a suliba. Nem szólított meg vagy ilyesmi. Csak hagyott elmenni. Remélem rájött hogy rossz személlyel kezdett.

Mikor beértem a terembe Josh mellé ültem.
-Beszélnünk kell-néztem rá komolyan.
-Baj van?-kérdezte aggódva.
-Nem, csak gyere velem-álltam fel.
Kimentünk az aulába beszélgetni, ahol a portás gyanúsan méregetett minket. Becsengetés előtt fél órával voltunk, úgyhogy nem küldhetett be minket.
-Tehát, miről van szó?
-Tegnap megmutattad azt a képet. Akkor valami összetört bennem. K*rva szarul esett hogy megcsalt. Ezért bosszút szeretnék. Amit sosem fog elfelejteni. Mert rossz emberrel kezdett ki, csak ezt ő még nem tudja.
-És mit tudok segíteni?
-Iskola után. Elkísérsz hazafele. Ott fog jönni mögöttünk. Hat órája lesz mint nekünk. A ház előtt fogunk búcsúzkodni, mikor megcsókolsz, én pedig nem fogok ellenkezni. Ezután oda fog jönni. Akkor majd lerendezem. Ha egyből nem jön, behúzlak a házba, legalábbis a kapun. Csak azért mondom, hogy ne lepődj meg. Jó lesz?
-Hmm...szerintem még egy kis extrát lehetne bele vinni. Mondjuk, felkaplak és úgy megyünk be. Szerinted?
-Tökéletes-adtam neki pacsit, majd egymáséra kulcsoltuk a kezünket és indultunk vissza a terembe.
Első óra matek volt. Halál unalmasak voltak a példák meg az egész, ezért úgy döntöttem inkább alszom. A második óra közepén ébredtem, ami történelem volt. Egyre jobb. Elővettem a telefonom, minden mindegy alapon és azt nyomkodtam.
-Sarah kisasszony! Ki volt az Egyesült Államok elnöke 1923-ban?-kérdezte a tanár.
-Calvin Coolidge-mondtam, fel sem nézve a telefonomból.
-Esetleg tudja, mikor mondott le?
-Persze tanárúr-vettem fel vele a szemkontaktust- 1929. március negyedikén.
-Hányadik elnök volt?
-A harmincadik.
-Utód?
-Herbert Hoover.
-Rendben-mosolygott-így kérem mindenkitől a következő órára. Nagyfelelés lesz, készüljetek!
-Hé, Sarah!-szólított meg valaki.
Mikor felnéztem, az egyik fiú volt az, az osztályból. Szőke felzselézett haja volt, és a legkékebb szemmel rendelkezett mint amit valaha láttam. A nyelvében volt egy piercing. Nem az esetem, de egynek megfelelne.
-Mondd-zártam le a telefonom.
-Ráérsz ma?-foglalt helyet mellettem.
-Figyu, én párkapcsolatban vagyok.
-Nem arról van szó. Töriből kéne egy kis felzárkóztatás-villantotta rám tökéletes mosolyát.
-Mikor és hol?-pakoltam el közben a töri cuccom.
-Ma, suli után nálad?
-Háromkor?
-Nekem jó-fogta meg a kezem amitől meglepődtem. Nem kifejezetten bírom a nyomulós pasikat. Főleg ha járok valakivel.
-Tudod hol lakok, nem?
-Ja, akkor majd megyek-tűrt el egy tincset a fülem mögé.
-Ok, na de most megyek-álltam fel.
-Jó, még találkozunk-kacsintott.
Csak szemforgatva kimentem a teremből, telefonnal a zsebemben. A mosdóba vettem az irányt, ahol felültem az ablakba. Itt volt a legjobb a wifi, így lettem volna itt egész nap. Becsengetéskor viszont igyekeztem vissza a helyemre.
Fizika, angol, magyar és tesi. Imádok mozogni, a nap végére jól is esett, amit mindenki láthatott rajtam. Kosárlabdában egyedül levertem a másik csapatot. Ezután futottunk pár teremkört, majd a tanárnő elengedett, mondván: "Te már jól kimozogtad magad!".
Bementem az öltözőbe és felöltöztem, most egy szoknyát hoztam be, harisnyával és mintás pólóval. Ezután kicsit megigazítottam a hajam és a sminkem. Felkaptam a kabátom és a tesicuccom, majd elmentem a terembe. A táskámmal együtt vonultam vissza és leültem a sötét folyosóra. Abban a pillanatban kijöttek a tornateremből az osztálytársaim. Josh rám kacsintott és bement az öltözőbe. Öt perc múlva már a suli előtt várakoztunk a csengőre. Mikor mindenki kitódult az iskolából, mi is elindultunk. Az utcánkba befordulva fél szemmel láttam, hogy a másik oldalon jön, egyre gyorsabban. Még szerencse, hogy már ott voltunk a házunknál.
-Akkor, most kéne megcsókolnom?-suttogta szemeimbe nézve, Josh.
-Igen, mostanában-közeledtem hozzá mosolyogva.
Az ajkaink szépen lassan összeértek. Beletúrtam a hajába, ő pedig a csípőmet szorította. A következő pillanatban Josh a földön landolt, és kis híján én is. Az arcom elkezdett égni. Dominick megütött, ami a kapcsolatunk alatt még nem történt meg.
-Mi a szart csináltok? Tudtommal mi járunk és nem vesztünk össze. Erre más fiúval jössz haza, és csókolózol??-akadt ki teljesen Dominick.
-Na te akkor meg se szólalj, Mr. Tökéletes. Mert nem csak Josh, de én is láttam a kis csókotokat azzal a csajjal a buliban!

Folyt.köv.

           Zsófi✌

Díj *0*

Halihó! Szeretném megköszönni Szöszii-nek, aki megajándékozott ezzel a díjjal.

A késésért bocsi, viszont mindenképp gépről szerettem volna megcsinálni, ami persze, hogy elromlott. De most itt vagyok úgyhogy...

Nézzük is:

1. Köszönd meg a díjat és tedd ki, hogy kitől kaptad!
2. Olvasd el a blogját annak, akitől ezt a díjat kaptad!
3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról!
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról!
5. Válaszolj a 12 kérdésre!
6. Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban!
7. Kommentelj az illető blogjának egyik fejezetéhez. Ez lehet kritika, vélemény, vagy bármi ami építő jellegű!
8. Cseréljetek linket!
9. Küld tovább 12 embernek ezt a díjat!
10. Tedd ki a "plecsnit" jól látható helyre, hogy a blogomra vezessen!

1. betartása:

Akkor még egyszer, nagyon-nagyon szépen köszönöm Szösziinek, aki rögtön a prológushoz adta, mikor még a történet alig kezdődött el. IDE kattintva megtekinthetitek a blogját.

2. Kész!

3. betartása:

1. A főszereplő neve Dobai Vivienn.

2. Fábi vérfarkas, Kristóf pedig vámpír, akik között ellentét alakult ki.

3. Kristóf másik nevén Cris, aki szerelmes a főszereplőnkbe.

4. Ahogy Fábián is.

5. Elena a gonosz "Fábiánellopó" lány

6. Zsanna a "főgonosz" vámpír.

7. Egyébként imádom a történetet!

8. Sok benne a fordulat, ami különösen jó!

9. A kilencedik rész a kedvencem.

10. Több részt szeretnék *0*.

11. Patrik szerepe különösen megtetszett.

12. A 14. rész végén Fábival mi leeesz??? :o

4. betartása:

1. Sarah Hurt a főszereplő neve, aki a suli menője.

2. Két fiú van az életében.

3. Dominick-kal egy ideig kapcsolatban lesznek.

4. Josh, a perverz fiú mindig is odalesz érte.

5. Melissa, a nővére később bajba keveredik.

6. Hosszúra tervezem a történetet.

7. +18 nem lesz.

8. A 10. rész-t elég hosszúra szeretném megírni.

9. Nem lesz benne sok plusz szereplő.

10. Úgy gondolom izgalmas lesz az egész.

11. A történet vége felé lesz egy nagy fordulat.

12. Közvélemény-kutatás is lesz, a 2. évadról.

5. betartása:

1. Szereted a blogot?

válasz: Igen, szeretem! Ez milyen kérdés? :D

2. Követed rendszeresen?

válasz: Hát, az utóbbi időben nem, de most elolvastam az összes részt.

3. Ki a kedvenc lány szereplőd?

válasz: Természetesen Vivienn :D

4. Ki a kedvenc fiú szereplőd?

válasz: Nekem Patrik tetszett meg nagyon, nem tudom miért..

5. Lehetne belőle könyvet csinálni?

válasz: Hát, ha még írod tovább, akkor lehet. Csak több részt!

6. Bírod Elenát?

válasz: Nem! Elvette Fábit :oo

7. Kit utálsz a lányok közül?

válasz: Zsannát. Valahogy...nem szimpi.

8. Kit utálsz a fiúk közül?

válasz: -

9. Fábi vagy Chris?

válasz: Chris :*

10. Vivi vagy Elena?

válasz: Vivi.

11. Ha valamelyik szereplő bőrébe bújhatnál, akkor kit választanál?

válasz: Hiába nem kedvelem, akkor is Zsanna. És tudnék rosszalkodni xD.

12. Szerinted mi lesz az izgi csavar a végén?

válasz: Nem tudom, de kíváncsivá tettél :o

6. betartása:

1. Josh vagy Dominick? Miért?

2. Mit gondolsz Melissa-ról?

3. Mi fog vele történni?

4. Szerinted meddig fog tartani Dominick és Sarah kapcsolata?

5. Van kedvenc jeleneted/részed a történetből?

6. Milyen jellemzőket tudnál mondani Sarah-ra?

7. Ha ez a történet fantasy lenne, milyen képességeket adnál a fiúknak?

8. Kire illik ez a szó? "Magabiztosság"

9. Ha te írnád a történetet egy rész alkalmából, mit írnál bele? :D

10. Szerinted miért akar Sarah öngyilkos lenni?

11. 2. évad vagy epilógus?

12. Van ami nem tetszik a blogban?

7. kész!

8. kész! :)

9. Mivel nem olvasok túl sok blogot, ezért nincs 12 ember...

Kidzsóó ~ Bosszantó ikerrel megáldva

Ayuzawa Sophia ~ A Szupersztár & A Kocka Youtuber 

Szöszii ~ Elválasztva

Suzy ~ My Life 

KÉRLEK ÉRTESÍTSETEK, HA MEGCSINÁLTÁTOK! :))

Talán ennyi. Köszönöm ha végigolvastátok, hamarosan jövök :*

                                     Zsófi✌

7. rész ~ Az érzelmek hullámvasútján PART 2

Leültem a kanapéra, ő pedig a mellettem lévő fotelba foglalt helyet. Pár percig elmélkedtem azon, hogy kéne megfogalmaznom. Mikor elkezdtem volna, Dominick megszólalt.
-Figyelj bébi...én nem erőltetek semmit. Ha úgy érzed, hagyjuk az egészet. Látom rajtad, hogy nehéz időszak volt-fogta meg a kezem, és ölébe húzott.-Ez csak a múlt, ami előttem volt, tehát nem kell tudnom. Mindenkinek vannak titkaik, nekem is néhány, amit idővel elmondok, ha úgy érzem. Egy a lényeg, bízzunk meg egymásban, különben...az egész kapcsolat felesleges. Érted?
-Igen...-sóhajtottam fel.
-Nem akarom azt hogy másé légy, nem akarom azt hogy szenvedjél. Ha mégis bekövetkezne...nem tudod mire vagyok képes-szorultak ökölbe a kezei.
-Mire célzol?-kérdeztem, némi aggodalommal a hangomban.
-Tudod Sarah, eljön majd az idő, amikor kiszeretünk egymásból. Ha idő előtt keresel mást...-hallgatott el a mondat végére.
-Te mi a faszt akarsz? Megverni vagy mi?-pattantam ki az öléből-Engem te nem fenyegethetsz meg. Ha ilyeneket gondolsz rólam, akkor takarodj innen-mutattam az ajtó felé.
-Én nem akartam semmi rosszat-állt fel, és megsimította a karom.
-Nem érdekel, már mindegy-húzódtam el tőle.
Értetlen tekintettel bámult, de már csak azért sem néztem szemeibe. Tudtam, hogy most elindítok egy lavinát, ami akár a szakításig is elmehet. Nem akartam, hogy haragudjon rám, de jelen pillanatban át kellett gondolnom az egészet. Az utóbbi időkben egész jól összemelegedtünk, nem lehet ilyen rövid a kapcsolatunk. Ez csak egy futó veszekedés, ami remélhetőleg jó messzire elmegy. Mindenesetre átgondolom amiket mondott.
-Tehát elküldesz? Ennyit érek neked?-fogta meg kicsit erősebben az állam, hogy mindenképp szemébe nézzek.
-Igen, elküldelek. És tudod miért? Hogy átgondoljam az egészet, amit a fejemhez vágtál.-rántottam el állam-Mert k*rva szarul esik az, amit feltételezel rólam. Hogy megcsallak. Nem vagy normális. Gyakorlatilag még az egész személyiségedet sem ismertem meg, te pedig már azzal fenyegetőzöl, mi lesz, ha félre lépek. Nyomorult egy gondolat-vágtam fejéhez.
-Hát jó. Nem akarok veszekedni.-enyhült meg-Két órát kapsz átgondolni. Utána jövök érted. Ha elfogadod az ajánlatot-mondta gúnyosan, ami még szarabbul esett.
-El tetszik menni, őfelsége?-nyitottam ki az ajtót.
Szépen lassan odasétált hozzám, majd hirtelen magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Jól esett, de nem csókoltam vissza, inkább ellöktem magamtól. Bosszús tekintettel rám nézett, majd megfogta az ajtót és bevágta. Egyből ráfordítottam a kulcsot, majd megfordultam, és felindultam a szobámba. Még hallottam ahogy rácsap az ajtóra, gondolom dühös. Szegény (cinizmus).
A helyiségbe érve, megfogtam a telefonom, és kerestem egy hangulatomhoz illő zenét. Nem, nem mulatóst.
Miután az első hangok felcsendültek, behúztam a függönyt, hogy ne lássanak be, és azonnal elkezdtem mozogni a zenére. A fájdalom kitükröződött testemre, próbáltam elfolytani könnyeimet. Hiába vagyok az a kemény csaj, nekem is vannak érzéseim. De nem érdekel. Most az egyszer nem fogok sírni, hiába vagyok egyedül. Semelyik fiú sem érdemelné meg egy lány könnyeit. Hiába, de ez van.
Miután összeszedtem magam lemostam a sminkem és elmentem megmosni a hajam. Meg is szárítottam majd odamentem a szekrényemhez. Mit vegyek fel? Fogalmam sem volt, hova megyünk. Lehuppantam az ágyamra és kikapcsoltam a zenét. Tárcsáztam Dominick-ot.
-Na, hogy döntöttél?-kérdezte.
-Hova megyünk?-érdeklődtem nem tudomást véve szavairól.
-Akkor eljössz velem?-hallottam izgatott hangját.
-Aha...de hova?
-Hát az titok-nevetett fel.
-Akkor máshogy kérdezem. Hogy öltözzek fel?-sóhajtottam.
-Ahogy szoktál. Szexin.
-Dögösen?-mosolyodtam el már én is.
-Amennyire csak tudsz.
-Oké, mikor jössz?-álltam a szekrényem elé.
-Egy óra. Addig készülj el. De megyek, még van egy kis dolgom.
-Ok, szia-nyomtam ki a telefont.
Tehát jól kell kinéznem...kivettem egy fekete testresimulós, hátul csipkés ruhát, és egy kicsit többet mutatós szintén feketét. Kisminkeltem magam, ami szemceruzából, spirálból jó vastagon és egy pink rúzsból állt, ami elvileg világít a sötétben. Ezután visszatértem a ruhámhoz.
Körülbelül 10 percig vacilláltam, míg úgy döntöttem, Dominick-ra bízom. Nem sokkal később meg is érkezett, addigra kikészítettem a ruhákat kiegészítőkkel.
-Nem vagy kész?-lépett be az ajtón, végignézve rajtam.
-Nem bírtam választani-ültettem le az étkező asztalhoz, ami a lépcsővel szemben van-itt várj.
Felmentem az emeletre, a szobámba és előbb felvettem a csipkés ruhát, hozzá egy magassarkú fekete cipőt. Lesétáltam, és odamentem Dominick elé. Divatbemutatókat megszégyenítő módon mozogtam előtte, megkerültem, beletúrtam a hajába, és a kezét bebújtattam a szoknyám alá. Ezután fellépkedtem a lépcsőn, be a szobámba. Felkaptam a másik ruhát, egy kicsit durvább megjelenésű magassarkúval. Letipegtem a lépcsőn, láttam hogy megremeg, és nyel egy nagyot. Odamentem elé, illegtem-billegtem, beleültem az ölébe, kicsit kínoztam, majd belesuttogtam a fülébe:
-Melyik tetszik?
-Ez sokkal jobban....de nem túl kihívó?-simogatott meg.
-Nem, tökéletes lesz-nyomtam érzéki csókot ajkaira.
Mire visszaadhatta volna, leszáltam róla és megigazítottam a ruhám.
-Mehetünk?
-Aha-állt fel.
Odamentem a bejárathoz, felvettem a kabátom és fogtam egy táskát, amibe belepakoltam a telefonom, a kulcsom, a pénztárcám és a rúzst, szempillaspirált, és ceruzát amit használtam. Miután bezártam az ajtót, Dominick beültetett az autójába majd ő is beszált mellém.
-Megoldható, hogy bekötöm a szemed?-fordult felém.
-És ha csak becsukom?-néztem rá kérlelve, ugyanis nem akartam elkenni a sminkem.
-Legyen..-adta fel-akkor ülj hátra!
-Rohanok-nyitottam ki az ajtót, majd behuppantam az ülésre.
Miután megbizonyosodott arról, hogy nem látok, elindult arra a bizonyos helyre.

***

Egy ideig mentünk majd hirtelen lefékezett, és leállította a motort. Halk zenét hallottam. Kíváncsi vagyok hova hozott, viszont pár pillanat múlva kiderül.
-Láthatok végre?-kérdeztem unottan hátra dőlve.
-Előbb szállj ki-nyitotta ki az ajtót, majd kisegített.
-Hölgyem?-mutatta a kilátást.
Egy hatalmas épületet láttam meg, max. két emeletes lehetett, de hosszúságra sokkal több. Dj hangja szűrődött ki ebből már rájöttem mi fog történni.
-Komolyan elhoztál bulizni?
-Hazamehetünk ha nem jó...
-Nem...ez király-markoltam meg kezét.
Bementünk az épületbe, és azonnal megcsapott a piaszag. Csábított a zene, és a koktélok melyek ott sorakoztak a pulton. Beljebb szerettem volna menni, de Dominick elhúzott az egyik sarokba.
-Figyelj! Az iskolából is itt van pár ember, láttam őket. Ne hívd fel magadra a figyelmet, kérlek. Csak bulizunk és ennyi.
-Okés-kacsintottam rá.
Miután ezt megbeszéltük, behúztam a táncparkettre. Egyből megéreztem a zenét, s elkezdtem táncolni. Egyik kezemet rákulcsoltam Dominick-éra, másikat magam mellett tartottam úgy ráztam. A zenék ismertebbnél-ismertebbek voltak. Az egyik pillanatban elsötétült minden. A zene elhalkult, a DJ hangját lehetett hallani.
-Milyen a buli?-üvöltött a mikrofonba.
Egyszerre mindenki felsikoltott, velem egyvonalban.
-Nézzük csak...van itt egy lány. Rikító rúzsban. Neki szóljon ez a dal.
Egyből magamra ismertem. A fények felvillantak, s az egyiket egyenesen rám meresztették. Megvilágításban táncoltam egy ideig, aztán valami megváltozott. Egy körbe kerültem, de folytattam tovább. Azt vettem észre, hogy mindenféle helyes fiúkkal táncolok. Vagy a hátam mögött voltak, és nézték a seggem, vagy előttem, és csak élvezték a kilátást. Az utolsó fiú rendkívül kedves volt és érezte a ritmust. Vele együtt tudtam mozogni, kicsit lazulni. De ez sem tartott sokáig.
-Na gyere, elég lesz-fogott meg Dominick erősen, elrántva onnan.
A pulthoz vitt, és kezembe nyomott egy koktélt.
-Le akarsz itatni?-nevettem szemeibe nézve.
-Nem, de ne tegyed magad minden idegennek-vett el ő is egy koktélt és koccintott velem. Egyszerre ittunk bele, mélyen egymás szemébe nézve. Mintha beleláttunk volna a másikba. Tudtam, hogy félt, és nem akarja hogy idegenekkel táncoljak. Meg is értem, de ha már itt vagyok, had szórakozzak egy kicsit. Megjegyzem, pár piát is ki szeretnék próbálni.
-Sziasztok, bocsi a zavarásért-jött oda az a fiú, akivel utoljára táncoltam-nem kérhetném el egy táncra a hölgyet?
-Nem látod, hogy együtt vagyunk? Lekophatnál róla, keress mást. Nincs itt elég csaj?-mutatott körbe.
-Dominick!-szóltam rá élesen-Hogy tudsz ilyen bunkó lenni? Ez csak egy tánc, egyébként sem vagyok a tulajdonod. Szerintem ezt meg is beszéltük-száltam le a bárszékről.
Odanyújtottam a kezem a fiúnak, aki bevezetett a tömegbe. Direkt nem a szélére hogy Dominick ne lesse minden lépésem, egyébként is utálok ott táncolni. Már egy ideje együtt voltunk a sráccal, amikor valaki kért egy lassú számot, valami lánybúcsú alkalmából. Mikor felcsendültek az első hangok mindenki értetlenkedve nézett körbe, majd fogta a partnerét és összeborulva táncoltak. Mi sem tettünk másképp. Egymáshoz simultunk, majd megfogta a derekam, én pedig a nyaka körül tartottam karjaim.
-Bocs-zavartak meg ismét.
-Mi a f*sz van?-kérdeztem tőle ingerülten, de mikor megláttam ki az, elmosolyodtam.
-Zavarlak?-villantott egy mosolyt Josh.
-Aha-mondta a srác.
-Apropó, ki vagy te?-kérdezte flegma stílusban.
-Semmi közöd hozzá. Mit akarsz?-néztem le közönyösen.
-Dominick küldött hogy szedjelek szét titeket. Mit mondjak neki?
Ránéztem partneremre, aki meglepett arcot vágott. Utálom, ha beleszólnak a dolgaimba.
-Menjünk-fogtam a homlokom-de veled még találkozom-kacsintottam a fiúra.
Megfogtam Josh kezét, aki hirtelen megrándult az érintésemtől. Elkezdett vezetni, de nem a pult felé, hanem egy sarokba. Volt ott egy kanapé, amire lehúzott és leült mellém.
-Figyelj-szorította meg a kezem-beszélhetnénk.
-Mondd.
-Átgondoltam az egészet. Dominick nem való hozzád. Szerintem...minket egymásnak teremtettek. Erre rájöttem, higyj nekem, kérlek-mondta.
-Megint kellenék? Ott van a barátnőd miért nem vagy vele? Én már Dominick-é vagyok, érted? Nem akarok tőle elszakadni. Ne keverj légyszíves-válaszoltam neki.
Csalódottan fogadta, de ebbe tényleg nem szólhat bele. Felálltam, és elengedtem a kezét. Lenézően bámult rám, de inkább hátat fordítottam, és gondoltam megkeresem Dominick-ot. A táncparkett szélén mászkáltam, gondoltam nem megy be oda. Egy kis idő után meguntam és leültem a pulthoz egy bárszékre.
-Mit adhatok?-kérdezte a pultos.
-Hmm...gondolkodtam el-valami erőset.
-Szakítás?
-Nem találom a pasimat, az előző udvarlómnak most törtem össze a szívét, de hát ilyen az élet-tártam szét a karom.

6. rész ~ Az érzelmek hullámvasútján PART1

Reggel kellemes meleg árasztotta el testem. Éreztem, hogy itt van velem az a személy, akire szerelmemként nézek, és aki megdobogtatja a szívem. Utoljára ilyet nyolcadikban éreztem, viszont az egy nagyon rossz döntés volt. Megtaláltam a másik felem egy rossz emberben, aki vezetett a maga útján. A kihasználás és erőszak kis ösvényein vezetett végig, úgy bánt velem, mint egy kutyával. Sőt, egy kutyával nem bánnak így az emberek. Én voltam neki a talaj, melyet bármikor eltaposhat vagy átgázolhat rajta. Bármit csináltam, az neki biztos, hogy rossz volt.

*Visszaemlékezés*

Itt ülök a szobám sarkában összegubózva. Gondolkozom. Mit tehetnék hogy megszabaduljak ettől az embertől? Rettegek, hogy idejön és újra megcsinálja velem azokat a dolgokat mint három napja. Azóta kis sem mozdultam a házból, egyszerűen nem merek. Mel' se tud megvédeni, már arról beszéltünk, hogy fogadjunk testőrt. De ha ezt megtudná, még borzalmasabb jövő várna rám.
Elmélkedésemből a csengő zaja ébresztett fel. Összerezzentem, majd szépen lassan felálltam. Nem mertem kimenni a szobámból. Kulcsra zártam az ajtót, hátha. Hallottam, hogy Melissa kinyitja a bejárati ajtót.
-Itt van??-jött be idegesen a már jól ismert személy.
-Nem jöhetsz be!-próbálta visszatartani a nővérem.
-Ó, tényleg?-erősödött fel a hangja a fiúnak-Hol vagy te rib*nc?
Nem mertem megmozdulni se. Ott álltam az ajtómmal szemben, a kulcs a kezemben. Feljött az emeletre, majd elkezdett dörömbölni az ajtómon.
-Nyisd ki, tudom hogy itt vagy-nyitogatta a kilincset.
Nem tudom mi vezérelt, de betettem a kulcsot a zárba ezzel elárulva magamat. Elfordítottam és benyitott. Szemei szikráztak, végignézett testemen. Fekete nadrág, piros póló.
-Félsz tőlem?-kérdezte.
-Nem- néztem rá magabiztos tekintettel.
-Pedig jobb lenne.
Megfordult, becsukta az ajtót, és elrakta a kulcsot.
-Most megvagy-suttogta miközben közelebb jött.
Átölelt és elkezdett simogatni. Elkezdtem remegni. Egyre feljebb haladt majd felkapott és szó szerint ledobott az ágyra. Elkezdett csókolgatni, lefelé haladva. Először a nyakam, aztán a mellkasom, majd a hasam. Minden egyes érintés egy könnycsepp.
-Kérlek, ne!-szóltam neki, mert nem tetszett a dolog.
-Miért ne?-kérdezte.-Talán nem élvezed, kicsi Sarah?
Fölém mászott és kiszívta a nyakam. Enyhén sikoltottam egyet.
-Ne kínozz! Engedj el!-próbáltam magam kihúzni szorítása alól.
-Miért tenném? Hisz jól érezzük magunkat.-vigyorgott rám ördögien.
-Ha nem engedsz el, akkor...
-Akkor mi lesz?-kérdezett vissza.
-Börtön-szólalt meg az ajtó mögül egy erőteljes férfi hang. Apa?
-És hogy tetszik bejönni, kedves Mr. Hurt?-ismerte fel a hangját.
-Hatékony módszerrel-szólalt meg, majd egy hatalmas csattanást hallottam. Berúgta az ajtót.-Engeded el, te szemétláda!!-termett ott mellettünk. Lerángatta rólam a fiút, és kivezette a szobámból. A nővérem bejött hozzám és átölelt. Csak folytak a könnyeim, nem akartam magam mellé senkit. Ellöktem magamtól, és remegő hangon kiabáltam neki:
-Menj el-öleltem át lábaimat, összekuporodva az ágy szélére.
-Sarah, ha egyedül vagy, be fogsz csavarodni. Kérlek-fogta meg a kezem.
-Nem! Utálok mindenkit, hagyjatok békén. Soha többet nem leszek szerelmes senkibe!

*Visszaemlékezés vége*

Azóta sok minden megváltozott. Érzem a kötődést egy olyan emberhez, aki most itt van velem, megvéd, támogat és viszont szeret. Szokatlan érzés, mert ilyet még soha nem éreztem. Végre rám talált, és nem akarom elveszíteni. El se tudnám képzelni az életem nélküle. Tudom, sablonos szöveg, de ha egyszer így van? A szívemhez nőtt, és örökre a magaménak akarom tudni.
-Jó reggelt-adott egy puszit a homlokomra.
-Neked is-viszonoztam egy csókkal.
-A tied jobbam tetszett-adott ő is ajkaimra egy csókot.
Miután abbahagytuk a pusziszkodást, hozzábújtam és beszívtam az illatát. Egy kicsit még lustálkodtunk majd lementem reggelit csinálni. Öntöttem kávét és úgy döntöttem lesz palacsinta. Elkezdtem sütni őket, majd kapcsoltam egy hangulatomhoz illő zenét. Egy kis magyar mulatóst.
-Jó a zenei ízlésed-lépett be röhögve Dominick.
-Köszi-adtam neki egy csókot.
Az egyik serpenyőt át is vette, ezért csak egyre kellett figyelnem. A zene teljesen elvarázsolt, dúdolgattam, táncoltam. Imádom ezeket a dallamokat.
-Szeretem mikor ilyen vagy-fordult felém.
-Ezt teszi velem a zene-tártam szét a karom.-De ismersz-karoltam át a nyakát.
-De még mennyire-fogta meg a derekam.
Magához húzott és csókcsatába kezdtünk.
-Oda ne égjen-toppant be a nővérem.
-Nem fog-váltunk el, majd megfordítottuk a palacsintát.
Fogott egy tábla csokit, és odament a telefonomhoz.
-Bocs, nem bírom az ilyen zenét.-kapcsolta ki-Az életkedvem pedig egyenlő a nullával.
-Akkor húzzál el, és ne rontsd el a kedvünket-szólt be neki Dominick.
-Azta, milyen kemény lettél-nézett szembe vele.
-Igaza van, mehetsz-léptem közéjük.
-Rohanok-csoszogott fel az emeletre.
Mostanában nem tudom mi van vele. Alig találkozunk vagy beszélünk. Megváltozott, az tény. A részleteket megbeszélem vele, majd mikor ketten vagyunk. Egyelőre nem ő a fontos.
Mikor kész lettünk elmosogattam, majd ettünk. Ezután felmentünk a szobámba. Én felöltöztem, ő pedig nézett.
-Megyünk valahova?
-Van terv...-jött oda mellém a szekrényhez.
Kivettem egy bordó színű pántnélküli ruhát, és felmutattam neki. Kicsit elgondolkodott, hogy hogy mutatna rajtam, majd kivett egy feszes farmer-pulcsi kombinációt. Rámosolyogtam és elvettem tőle. Fekete fehérneműt választottam alá. Nem vagyok szégyenlős, ezért átöltöztem előtte. Nem zavartatta magát, csak meresztette rám a szemeit. Mikor kész lettem megnéztem magam a tükörben. Tökéletesen néztem ki.
-Élvezted?-fordultam meg szemeibe nézve.
-De még mennyire-kacsintott rám.
Csak adtam neki egy csókot, majd leültem a sminkes asztalomhoz, és tettem fel egy kis natúr szemhélypúdert, szempillaspirált és egy barackos színű rúzst, amit el is tettem a fekete táskámba, hátha meg kell igazítani.
-Mehetünk-álltam fel az asztaltól.
-Na végre-nevetett fel majd megfogta a kezem és kimentünk a szobámból.
Felvettem a bokacsizmám és a kabátom, majd fogtam a táskám és indulhattunk.
-Hova is megyünk?-kérdeztem.
-Majd meglátod-ültetett be az autójába. Egy fekete gyönyörűségről volt szó. Igaz, hogy még csak 17 éves, de nagyon jól vezet.
-Két helyet terveztem be. Egyet most, a másikat este, de arra át kell öltöznöd.
-Kíváncsivá teszel-néztem ki az ablakon.
-Remélem tetszeni fognak-szorította meg a kezem.
Körülbelül negyed óra után leparkoltunk. Egy parkolóban. Ami a park mellett volt.
-Innen nincs olyan messze, de ott tuti nem lenne parkolóhely. Ezért inkább innen megyünk.
-Nekem jó-szálltam ki.
Miután lezárta a kocsit megfogtuk egymás kezét, majd elindultunk az egyik irányba. Őszintén nem tudtam hova megyünk. Biztos valami bevált hely lehet. Egy kis idő után egy épület előtt megálltunk. "Daley". Ez volt kiírva nagy betűkkel.
-Van sejtésed mi lehet?-érdeklődött.
-Fogalmam sincs.-elemeztem ki az épület nevét.
-Akkor menjünk be-szorította meg enyhén a kezem.
Az ajtón belépve szembe volt a recepció. Kígyózó sor állt ott, viszont ahogy meglátták Dominick-ot már kerestek is valamit. Egy kulcsot nyújtottak át neki.
-Köszönöm-biccentett oda.
Végighaladtunk egy folyosón ami végig volt rakva képekkel. Szebbnél szebb rajzok voltak, főleg lovakról.
-Hová hoztál?-kérdeztem tettetett félelemmel.
Csak eresztett egy mosolyt, majd bevezetett egy ajtón. Nem volt benn senki. Leültetett egy székre, majd adott egy csókot. Szembe volt egy pult, az mögé beállt, és a mellette lévő laptopon beállított egy zenét. A dallamok felcsendültek, majd kezébe vett egy mikrofont. Elkezdett énekelni.

I already watched you,
When you do not even know my name,
Already attracted to you from the very beginning,
I dreamed about it, once you catch my hand,
You know you're the girl with whom I wanted,
I got increasingly higher,
And when I look back on a lot of pictures,
I realize constantly how much I love you,
When you're with me, I am grateful to me or,
I love you, do not hide,
Since I am a man to say!

Dance me to the world, when they see you,
Dance me to the world, when you feel your scent,
Dance me to the world that when you're dancing,
And then your heart will be strongly chain!

Here is the final stop, come dance with me,
I thought you go hmmm .. but no,
The incomprehensible beauty,
The tenderness, there is no excuse,
Today is mine! You had no role side by side,
The pleasure is just like me,
I know what I love?
When the nice hips chain! hmmm ..
Whether winter, summer should be today,
Annoying, endless drama,
Then you'll be in your dear,
To give you kisses on the mouth!
You tell her that you so beautiful?
How is it that your heart is still free?
How could such a pure soul?
You see many men suffering from grief!

Amikor az utolsó hangot is elénekelte, felálltam, és rámosolyogtam. Ő letette a mikrofont és idejött hozzám. A fülemhez hajolt, majd belesuttogott:
-Tetszett, cicababa?
-Nagyon. Szép a hangod, ahogy megszervezted az egészet, imádlak-túrtam bele a hajába.
-Akkor jó-mosolyodott el, majd adott egy csókot.
Visszacsókoltam és egyre mélyebb érzések szabadultak fel. A testem felforrósodott, faltuk egymás ajkait. A fiú kezei vándorútra keltek. Az egyik a fenekemet markolta, a másikat a pólóm alá dugta. Hagytam magam elveszni Dominick karjai között. Nagyokat sóhajtoztam, élveztem ezt a játékot. Mégis valami visszatartott. Ez nem a megfelelő hely ahhoz, hogy romantikázzunk.
-Dominick-ejtettem ki nevét, majd próbáltam eltolni magamtól.
-Szeretlek-préselte ajkait az enyémhez.
Elgyengült a szorítása és egyre kisebb csókokat adott. Szinte már csak puszikat nyomtunk egymás ajkaira.
-Megyünk?-kérdezte.
-Mehetünk-kulcsoltam össze kezünket.
Szépen lassan kiballagtunk az épületből, majd célba vettük a parkot. Sétáltunk egyet, közben beszélgettünk az eddigi életünkről. Persze hogy szóba került a múltam...
-És neked mikor volt az első szerelem? -kérdezte.
Lassabbra vettem a tempót, a szívem viszont gyorsabban vert. Nem akartam róla beszélni, de ha már megkérdezte akkor elmondom. Hazudni nem szeretnék, inkább kibeszélem magamból.
-Nehéz eset volt...-emlékeztem vissza.
-Ha nem akarod, nem muszáj elmondani-nézett rám aggódva.
-El fogom, mert úgy érzem tudnod kell a múltamat. Mit éreztem akkor és miket csináltak velem. Ha hazaértünk elmesélem, jó?
-Ahogy gondolod-szorította meg a kezem.

***

Levágtam a táskám, és a kabátom felakasztottam a fogasra. A cipőmet is levettem, majd a mamuszomba bújtattam a lábam. Nem mentünk fel a szobámba, a nappaliba vezettem Dominick-ot.

Folyt.köv

                       Zsófi✌

5. rész ~ "Lennél a barátnőm?"

Figyelem!!
A rész néhány helyen trágár szavakat tartalmaz!

A napok, hetek, hónapok szépen elteltek. Immár decembert írunk. Dominickkal egy nagyszerű barátságot alakítottunk ki. Egyfolytában egymáson lógtunk, amit mindenki irigykedve nézett. Az iskolában is mi lettünk a középpontban. Persze volt olyan, hogy valaki előbb tudta meg, hogy Dominick-kal járunk, mint én. Ezeket csak kiröhögjük, és megyünk tovább. Nem kell velük foglalkozni, mert akkor tipikusan nem hagyják abba. Ezért csak csináltunk mindent úgy, ahogy szoktunk, nem vettünk fel semmit.
Josh az utóbbi időben eltávolodott tőlem, ami megnyugvást adott nekem. Bármit csinálhattam, már nem félek hogy követ vagy figyel valaki. Azt vettem észre, hogy valaki más belépett az életébe, ami engem nem is bánt.
Akkor térjünk rá a napra, mikor kiderült.

December 3.

-Hercegnőm...-cirógatta meg valaki az arcom.
Nyögtem egyet (nem félreérteni xd), majd átfordultam a másik oldalamra, be a fal felé.
-Sarah...-húzogatta meg enyhén a tincseim.
-Mivan?-kérdeztem álmos hangon, a szemeimet dörzsölve, hogy lássak valamit.
-Ideje felkelni!
-Miért?-néztem fel rá. Most is tökéletesen nézett ki, mint mindig.
-Mert lassan 11 óra-nevetett fel.
-Én ráérek-fogtam meg kezét, és behúztam magam mellé az ágyba.
-Sarah, nekem mennem kellene. Csak beugrottam, egyébként Melissa engedett be.
-Tudom, hogy ráérsz, csak nem akarsz itt lenni velem. Akkor mehetsz, én meg alszok tovább.
Elengedtem a kezét és visszafordultam a fal felé. Éreztem, hogy megmozdul, amire először azt hittem, hogy elmegy. De nem, felemelt és bevitt a fürdőbe. Ott letett, és puszit nyomott az arcomra.
-Most már nem alszol vissza. Egy óra múlva itt leszek érted, addigra készülj el. Szia-mosolygott rám.
-De csak mert te kéred-néztem utána álmos tekintetemmel.
Amikor kiment a házból, visszamentem a szobámba és kirángattam valami normális göncöt a szekrényből. Ez egyébként most egy farmer és egy 'I Love Myself' feliratú fekete hosszú ujjú. Mire kész lettem mindennel jött is a hercegem.
-Szép a rúzsod-lépett be az ajtón.
-Kösz-mosolyodtam el és megnéztem a tükörben pink ajkaimat. Bementünk a nappaliba, ahol én leültem a kanapéra, ő pedig csak nézett.
-Mond, hogy vagy ilyen szép? Hogy lehet hogy a szíved szabad még?
-Milyen költői lettél-néztem rá értetlenül.
-Csak eszembe jutott egy dal-fordult meg és nézett ki az ablakon-majd egyszer megmutatom.
Hirtelen nem tudtam mit mondjak rá. Éreztem a feszültséget a levegőben. Mi történt?
-Mi a baj?-léptem elé és belenéztem szemeibe.
Pár percig csak álltunk, és néztük egymást. Éreztem hogy valami bántja. Egyszer csak elkapta rólam a tekintetét, hátrált pár lépést és leült a kanapéra.
-Nincs semmi baj. Csak össze vagyok zavarodva..-temette arcát a tenyerébe.
-De, miattam?-ültem le mellé aggódva.
-Igen-fordult végül felém és megfogta a kezem. Épp beszédre nyitottam volna ajkaim, de megszólalt.
-Emlékszel, mikor megismerkedtünk? A parkban kezdődött. Már akkor éreztem, hogy érdemes lesz megvárni, ugyanis a suliba is láttalak, gondoltam megismerkedünk, az még nem lehet baj. Aztán egyre többet voltunk együtt. Közösen tanultunk, lógtunk, cikiztünk másokat. Megismertelek belülről is, ami még több plusz érzelmet ébresztett bennem. Most itt vagyunk három hónap után. Én a barátságnál többet érzek irántad Sarah, ezért megkérdezném...esetleg lennél a barátnőm?-mondta, végig tartva a szemkontaktust.
-Figyelj, Dominick...most nem tudom mit mondjak. Ami azt illeti, most egy kicsit lesokkoltál-fogtam a homlokom.
-Megértem ha nem, csak hátha...de én várok rád-szorította meg a kezem.
Rámosolyogtam, majd elkezdtem hozzá közeledni. Érezte mit szeretnék, ezért ő sem ellenkezett. Körülbelül két centire voltam tőle, már majdnem súroltuk egymás ajkát, amikor hátulról valaki a hajamnál fogva elrántott.
-Ne a nappaliba, kérlek-pillantottam meg Melissa arcát.
-Mi a fasz bajod van? Kitépted a hajam-fájlaltam a területet.
-Így jártál. Fenn leszek, csöndet akarok és ha valamit csináltok akkor a szobádba.
-Nem tudom mi van veled, de oké. Elmegyünk, nem?
-Jah-állt fel Dominick.
-Akkor csá-ment fel Melissa.
-Ez bolond- nevettem fel.

***

Éppen egy étteremben ülünk és beszélgetünk. Megettünk mindent, és azt terveztük, elmegyünk sétálni. Kb két óra lehet, világos van.
-Megyünk vásárolni?-vettem fel angyali mosolyom.
-Ezt komolyan gondoltad?-kérdezte meglepve.
-Aha-álltam fel-és te is jössz.
-Max haza-röhögött.
-Akkor egyedül megyek-léptem ki az étteremből, és határozottan elindultam a ruhabolt irányába.
-Azt hitted, mi?-nyomott neki a falnak, és azt hittem hogy megtörténik, de valaki megint megzavart.
-Hoppá-hallottam meg Josh önelégült hangját.
-Mi van?-kérdezte idegesen Dominick miután elváltunk egymástól.
-Csak barátok, mi?--vigyorgott mint a kisgyerekek, mikor megkapják amit akarnak.
-Mély érzelemmel. De neked ehhez mi közöd is van?
-Semmi. Ahogy a sulinak sincs -mutatta fel a telefonját.
-Mi a f**z-ugrott neki Dominick és bevert neki egyet.
Josh se volt olyan gyenge, megütötte olyan erővel, hogy nekem fájt.
-Elég volt!-kiáltottam rájuk, de mivel nem hatott, szó szerint közéjük álltam.
-Hagyj, had üssem szét-kiabált rám Dominick.
-Nem! Fejezzétek be-próbáltam nyugtatni.
Innentől felgyorsultak az események. Josh félrelökött, és elkezdte verni a fiút aki velem volt. A földre kerültek, de ott is folytatták.
-Josh!
Az épületből kifutott egy fiatal lány, körülbelül annyi idős lehetett mint én. Magassarkú, egy elég rövid szoknya, és fekete póló volt rajta, egy elég erős sminkkel. Odatipegett a verekedő fiúkhoz, és próbálta őket szétszedni, több kevesebb sikerrel.
-Fejezd be-sipítozta.
-Eleonor?-bambult el egy pillanatra Josh.
Amíg nem figyelt, Dominick egy utolsót adott neki, majd leszállt róla. Ahogy megláttam az arcát  elszörnyülködtem. A szája felrepedezve, a bal szeme körül kezdett belilulni a terület, és az orra is vérzett. A másik fiú egy kicsit rosszabbul nézett ki, persze ez engem nem nyugtatott meg.
-Mit csináltál?-suttogtam könnybe lábadt szemmel, miközben végigsimítottam Dominick arcát. Mikor a szájához értem, kissé felszisszent. Gondoltam, majd otthon kezelésbe veszem.
-Miért nem fékezted meg a pasid, te hülye k**va? Fenyítsd meg, vagy csinálj vele valamit, de nézd meg mit tett-mutatott Josh-ra az Eleonor nevű szoknyás rib*nc.
Hirtelen annyi düh keletkezett bennem, hogy képes lettem volna ott ahol van, megölni a csajt. Tudom, hogy az erőszak nem old meg semmit, de abban a pillanatban nem érdekelt.
-Na ide figyelj-vettem fel vele a szemkontaktust.-kezdjük ott, hogy ki a jó büdös franc vagy te, hogy beszólj nekem? Legalább ha adnál a külsődre, mondanék valamit. De mi ez a ribis kinézet? Azt hiszem már láttalak valahol...oh igen, meg is van. A sarkon. Ahol bevonzod a pasikat aztán eldobod őket, és ezt vele is megfogod csinálni-mutattam Josh-ra, aki megszeppenve hallgatta a szavaim-tehát ha nekem akarsz valamit mondani, először is elvárom a normális hangnemet. Ezután jön a kinézet. Ha valaki ilyen stílusban nyomja, az inkább menjen vissza oda ahonnan jött. A hármas ház sarokjáról. Ja, bocs az már foglalt. Ott vannak a barátnőid-vetettem rá gúnyos mosolyt-neked pedig ajánlanám, hogy ne kezdj ki ilyenekkel, de ha máshogy gondolod, akkor csak így tovább. Remélem boldogok lesztek-igéztem szavaim Josh-hoz-viszont ha megbocsátotok, nekünk mennünk kell. Még meg kell gyógyítanom a barátomat akit sikeresen összevertél-mondtam szikrázó szemekkel, majd átkaroltam Dominickot, és elindultunk haza.
-Ezzel még nincs vége!-kiáltotta a hátunknak a rib*nc.
Csak intettem egyet hátrafele, majd folytattuk az utat haza. Az egész út csendesen telt, amíg oda nem értünk a házunkhoz.
-Szerintem én elmegyek haza.
-Nem jössz be?
-Nem akarok zavarni-vakarta meg tarkóját.
-Nem zavarsz-fogtam meg a karját és bevezettem.
A házban sötétség és síri csend uralkodott. Melissa hagyott egy cetlit, amire azt írta, hogy barátnőjénél alszik, így miénk az egész este, egyedül.
-Ülj le-gomboltam ki a kabátom.
Dominick bement a nappaliba, és levette a pólóját. Megbabonázva néztem hasát, és karjait. Hoztam kötszert és lefertőtlenítettem a sebeit. A kezem jéghideg volt, így ahányszor hozzáértem, összerezzent.
-Köszi-villantott rám egy mosolyt.
Én is rámosolyogtam, majd felmentünk a szobámba. Lefeküdt az ágyra, én pedig leültem mellé. Néztük egymást, amíg én nem törtem meg. Az első könnycseppek után jött a többi.
-Nem éri meg, hogy sírj-törölte le az arcom.
Lefeküdtem mellé és átkarolta a derekam. Úgy viselkedtünk mint egy szerelmes pár, pedig még egy nyomvadt csók se történt meg köztünk.
-Itt maradsz?-szipogtam teljesen összetörve.
-Maradjak?-kérdezte.
-Kérlek..-néztem fel rá.
-Ha adsz egy csókot.
Pár pillanatig haboztam, majd feljebb csúsztam, és teljesen egy szintbe kerültünk. Föléhajoltam és hozzáértettem ajkaim az övéhez. Először csak súroltuk egymásét, majd ő csókolt meg, így ez volt az első igazi vele. Egyre forróbb csókokat váltottunk, de többet nem akartam. Pár perc múlva elengedett. Egymásra mosolyogtunk, majd hozzábújtam a mellkasához.
Így aludtam el kissé korán, de a szerelmemmel, ugyanis rájöttem milyen fontos lett nekem. Bármit megtennék érte, és úgy érzem, ő is értem. Nem tudom miért, nem tudom hogyan és mikor, de megtörtént. Beleestem, remélem nem csalódok benne...

Folyt.köv.

                     Zsófi✌

4. rész ~ "Még találkozunk"

Elnézést az egy hónap(!!!) késésért. Nem vagyok otthon és itt nehéz írnom, az indokaim megvannak de gondolom senkit nem érdekelne, és inkább privát információ. Még otthon elkezdtem írni a részt, a háromnegyede meg is volt, viszont sikeresen kitörlődött az egész, ezért kezdhettem újra. Ez játszott nagy szerepet a csúszásban. Na de akkor itt van a rész, remélem tetszik. Kérlek kommenteljetek!

Reggel sikerült felkelnem ötkor, és elmennem futni a közeli parkba. Közben agyaltam. Hogy min? A kis tervemen, ami a megvalósítás határán tart. A hűvös köd átjárta a testem. A hideg kirázott, fáztam. Mégis, isteni érzés volt kicsit kikapcsolni, nem gondolni a valóságra. Csak futottam. Lépteim csaknem visszhangoztak.
Szembejött egy fiatal fiú. Éreztem hogy néz. Rám mosolygott. Elment mellettem, megnézett. Tudom, hogy vissza is fordult. De nem baj, már megszoktam, így nem zavar. Tovább futottam a körömet. Mikor körbeértem, elállt a szavam. Az a fiú ott várt, ahol meglátott. Rám várt. Mikor odaértem elé felnézett. Én tovább mentem, de megfogta a csuklóm, és visszahúzott. Kezdd elegem lenni hogy engem mindig rángatnak.
-Mivan?-lihegtem kifáradva.
-Bocs-engedte el a karom-de annyira elvarázsoltál, muszáj volt beszélnem veled.
-Van ilyen-mosolyogtam-mehetek?
-Hogy hívnak?-érdeklődött, meg sem hallva kérdésem.
-Sarah Hurt....
-Dominick Wish-nyújtotta a kezét, amit elfogadtam.
Ahogy bőrünk egymáshoz ért, kellemes meleg futott át a testemen. Aztán...bevillant valami. Josh...
-Nekem mennem kell-engedtem el kezét, és elkezdtem hátrálni.
-Rendben, Sarah. Még találkozunk.
Egy búcsúzó mosoly után megfordultam és elfutottam a másik irányba. Vissza se néztem. Miért van olyan érzésem, mintha megcsaltam volna valakit? Pedig nem is járok senkivel. Úgy tűnik Josh teljesen hozzám nőtt, a lelkitársam lett. Ez így teljesen rendben lenne, de ezzel együtt mással nem tudok ismerkedni. Meg kell vele harcolnom, bármi áron.
Gondolkodásomból már csak az rökkentett ki, hogy hazaértem. Elvégeztem a szokásos teendőim, hajmosás, zuhanyzás. Ezután megszárítottam a hajam, feltettem egy kis sminket (mivel nincsenek bőrhibáim, csak kihúztam a szemem egy fekete tussal, alul pedig szemceruzával, az ajkaimat pedig egy barackos árnyalatú rúzzsal szineztem).
A felöltözéshez sem kellett sok idő, (egy egyszerű kékes-zöld pulcsi, fekete farmer, bőrkabát és bakancs), ezután lementem és ittam egy kávét. Fogtam a táskám és elindultam.
Mikor beértem az osztályba letettem a táskám, s egy pillanatra körülnéztem. Mindenki itt volt és engem néztek. Fogtam a telefonom és kimentem a folyosóra. Leültem az osztály előtti padra. Írtam pár barátnőmnek, illetve Hailey-nek, hogy hogy áll a cikkel. Mivel nem válaszoltak sokan, hamar meguntam.
-Mondtam, hogy még találkozunk.
Az ismerős hang megütötte a fülem. Felnéztem és megláttam a "parkos fiút". Gesztenyebarna szemei csillogtak, fekete haja ugyanúgy állt mint reggel.
-Micsoda meglepetés-villantottam rá egy angyali mosolyt.
-Éreztem, hogy ide jársz-vigyorodott el.
-Jók a megérzéseid-biccentettem rá.
-Nekem mindig bejönnek-hátrált két lépést.
-Szünetbe idejössz?-álltam fel.
-Miért nem te? Bemutatnálak pár embernek.
-Mert nem tudom melyik osztályba jársz. De ha úgy van, akkor megnézném őket.
-Kit akarsz te megnézni?-lépett ki Josh a teremből.
Hirtelen összerezzentem, de még mielőtt megfordulhattam volna, a kezei átfonódtak a derekam körül.
-Miről van szó?-tette fejét a vállamra.
-Te mit képzelsz magadról? Kihallgatod a magánbeszélgetéseim?-vettem le magamról karjait.
Csak fél szemmel láttam, de Dominick rezzenéstelen arccal nézte Josh-t. Kezei ökölbe szorultak, és elindult felénk. Villámgyorsan odaléptem Dominick elé és lefogtam a mellkasánál, hogy ne tudjon Josh közelébe menni.
-Kérlek, ne!-néztem gyönyörű barna szemeibe.
-Jártok?-kérdezte őszintén.
-Nem!-vágtam rá azonnal.
-Akkor mit ölelget ez a gyökér?-indult volna el újra a fiú felé.
-Majd megbeszéljük. Mennem kell órára-engedtem el izmos mellkasát.
-Rendben.-mosolygott rám-De veled még találkozom-nézett el a fejem mellett.
-Szia-mondtam neki, és adtam egy puszit az arcára.
Elmosolyodott, majd hátat fordított és elment órára. Ugyan így tettem, viszont mikor Josh mellé értem egy pillanatra megálltam.
-Muszáj volt, Mr. Pedofil?
-Mi az, hogy nem járunk?
-Látom leragadtál-forgattam meg szemeim-és gondolkodj el miért!

***

A délelőtt nagy része unalmasan telt (mint szokott), nem volt kedvem csinálni semmit, így nem is csináltam. Nagyszünetben összefutottam Dominickkal, és megbeszéltük, hogy ma délután találkozunk.
Hazaérve rögtön elkeztem készülődni. Megfésülködtem, kiigazítottam a sminkem, majd felvettem egy fekete szoknyát, kék inggel. Lehet, hogy fázni fogok, de legalább jól fogok kinézni.

Fél órával később egy padon beszélgetünk. Tetszek neki. Érzem a tekintetéből. Feláll, majd elkezd mesélni valamit. Nem tudok figyelni. Leköti a figyelmem izmos mellkasa, illetve az iskolai incidens. Egyszerűen nem tudom felfogni. Miattam veszekednek...a fiúk.
-Nem is figyelsz...
-Bocs, nem...-álltam fel én is.
-Sétálunk?
-Persze-villantottam egy mosolyt.
-Akkor elmondod mi volt ez az iskolai jelenet? Mármint hogy nincs köztetek semmi, de ölelget...
-Mit meséljek rajta? A lényeget láttad és hallottad. Amióta itt van, a szerelmi életem romokban, semmi ismerkedés azon kívül minden rendben.
-Ez nem normális...-mondta, majd hosszas gondolkodás után így szólt:
-Tetszik neked?
-Mármint a helyzet, vagy ő maga?-néztem rá oldalasan.
-A helyzet.
-Egyeltalán nem. De mit tegyek ellene? Megpróbáltam úgy csinálni mintha ott se lenne vagy mintha nem is létezne. Nem megy, érted?-mentem hozzá közelebb.
-Persze, megértem...
Átöleltük egymást, mely kellemes meleg érzéssel járt. Azt hittem, ezt sosem kapom meg. Főleg Josh miatt, akiből már száz százalékosan elegem lett.
-Meghívhatlak egy kávéra?-nézett a szemembe, miután elengedett.
-Persze-fogtam meg kezét.
Először meglepődött, de aztán erősebben megszorította.
Így indultunk el a kávézóba, félig megfagyva, de egymást megmelegítve.
-Egyébként nem fázol?-mosolygott immár a kerekasztal másik oldaláról.
-Kicsit-kortyoltam bele a fehércsokis-karamellás latte kávémba.
-Mindenesetre nagyon kitettél magadért.
-Nem volt sok idő-kevergettem a poharamban lévő italt.
-Apropó-néztem fel rá-melyik osztályba jársz?
-11.B. Ablakfelőli oszlop, utolsó pad.
-Köszi-jegyeztem meg.
-Fizetek-állt fel az asztaltól.
-Oké.
Amíg távol volt, megnéztem a telefonom. Nyolc nem fogadott hívás. Josh. Nem érdekel.
Kaptam még egy üzenetet is, Hailey-től. (remélem még emlékeztek rá)

"Szia Sarah.
  A Főnök megengedte a cikked, akármiről is szólna. Bízik benned, ezért ne okozz csalódást. Jövő hétre küldd el nekem.
Puszi:  Hailey❤ "

Mire elolvastam visszajött Dominick, így indultunk. Sötét volt már, ezért  ragaszkodott ahoz, hogy hazakísér. Engedtem neki, mivel mint elmondta amit elhatároz az úgy is lesz.
A kapuban elváltunk azzal, hogy holnap találkozunk. Lefürödtem, lemostam a sminkem, majd felvettem a pizsamám és befeküdtem az ágyba.

Nem is olyan rossz srác ez a Dominick. Örülök, hogy megismertem, viszont ebből még nem tervezek nagy szerelmet. Elmondta, hogy kedvel és tetszem neki, de még semmi több. Én is hasonlóan érzek, ami jelenthet valamit a későbbiekre nézve. Viszont egyelőre a jelen a fontos, tehát ez egy jó barátság kezdete. Hogy ez mire fog változni a későbbiekben, az még a jövő titka.

Folyt.köv.

                       Zsófi✌

 

3. rész ~ "Megtaláltam az ideiglenes megoldást"

Másnap iszonyú fejfájással ébredtem, ami megpecsételte az egész napom. Miután elvégeztem a reggeli teendőim, felöltöztem, és leültem az asztalomhoz. Ebből az arcból kéne valami elviselhetőt faragni....
Tettem fel egy kis korrektort, szemceruzát és szempillaspirált. Semmi extra. Az ajkaimat a kedvenc rózsaszínes ajakápolómmal színeztem. Nem szoktam olyan sokat a tükör előtt pepecselni, mint néhány évfolyamtársam. Páran a közelembe akarnak férkőzni, és ezért három réteg alapozóval kezdenek. A legkivágottabb topban jönnek iskolába, ami persze nem is lenne baj, ha vennének fel melltartót.
Apropó, ma egy rövidujjú virágos pólót, és egy fekete szoknyát vettem fel. Odamentem a tükörhöz, és csináltam egy képet.
Feltettem egy közösségi oldalra. Rögtön öt like. Nem rossz kezdés.
Magamhoz vettem a táskám, majd kimentem a szobámból, és lerobogtam a lépcsőn. Felvettem a bőrkabátom, illetve egy magasabb sarkú, fekete cipőt, és már indultam is.
Nagy nehezen odaértem az iskolához. A fejem még mindig sajgott, úgy döntöttem, ma nem hiszem, hogy bármit is csinálni fogok.
Első órán, persze írtunk. Mr. Ross kiosztotta a lapokat, és kezdhettük is.
Átnéztem a kérdéseket. A nagyját tudtam, azokat beírtam. Elővettem a telefonom a zsebemből, és mikor a tanár nem figyelt, beletettem a tolltartómba. Így már könnyedén le tudtam puskázni, amit Josh persze észre is vett, mivel majdnem mellettem ül. Köhintett egyet, rámeresztettem barna szemeim, s ezeket a szavakat olvastam le a szájáról:
-Jé, a maximalista, menő diák puskázik?
-És ha igen?-kérdeztem gúnyosan.
-Segíthetnél nekem is...-mosolygott.
-Eszem ágában sincs-néztem újra a lapomra.
-Akkor büntetést kapsz-vigyorodott el perverzen.
Csak megráztam a fejem, amibe belehatolt az éles fájdalom. Kicsengetéskor beadtam a lapom, és megvártam amíg mindenki kimegy a teremből. Persze ez nem így lett, ugyanis a lányok odajöttek hozzám, és a fiúk se voltak hajlandók kimenni.
Végül én mentem ki a mosdóba, és kiküldtem az elsős lányt aki benn volt. Rátámaszkodtam a mosdóra, és szembenéztem a tükörképemmel. Csak vizslattam magam pár percen keresztül. Ez a pár nap végigpörgött a szemem előtt. Szánalmas vagyok. Engedek Joshnak, ő pedig élvezi.
De nem leszek gyenge! Mostantól magabiztos leszek, és ezt nem ronthatja el senki!

***

Hazafelé tartottam, és milyen véletlen, hogy Josh a házunknál várt engem.
-Mit akarsz?-néztem vele farkasszemet.
-Oh, csak a büntetés miatt érdeklődöm. Mikor szeretnéd megkapni?
-Ha rajtad múlik akkor most, nem igaz?
-Milyen gondolatolvasó vagy. Biztos a csókolásban is ilyen jók az ajkaid-nyalta meg a szája szélét.
-Álmodozz csak-nevettem a szeme közé magabiztosan.
-Bármit megszerzek ha nagyon akarom-lépett közelebb.
-Bármit kiűzök az életemből, ha nagyon akarom-mondtam neki, és beléptem a kapun.

A szobámba érve rögtön elővettem a telefonom, és hirtelen ötlettől vezérelve tárcsáztam Hailey-t. 2 csengetés után fel is vette.
-Szia. Kérhetnék egy szívességet?
-Hello...Sarah?
-Igen, én vagyok. Régen beszéltünk!
-Ja, eléggé. Mit szeretnél?
-Egy oldalt. Ha tudod mire gondolok. Az októberi lapban benne kell hogy legyen.
-Ez tudod hogy nem így megy! Előre össze vannak gyűjtve az anyagok, meg kell írni, cím és hasonlók. Aztán elküldjük a na....
-Tudom, tudom...-vágtam a szavába-de SOS-ben kérem, és tudom hogy meg tudod oldani.
-Beszélek a főnökkel. Egyelőre csak ennyit tudok tenni.
-Köszi. Majd jelentkezz ha megvan, és írom is az anyagot.
-Rendben. Most mennem kell, szia.
-Szia.
Miután kinyomtam a hívást, felraktam a telefonom töltőre, majd elmentem hajat mosni. A kedvenc barackos-kókuszos samponomat használtam. Meg is fürödtem, majd megszárítottam a hajam, és lefeküdtem az ágyamba. Az ébresztőm beállítottam 5:00-ra. Futni megyek ezért kelek korán. Még utoljára megnéztem a közösségi oldalam. A számok magukért beszélnek. Miután meguntam, lekapcsoltam a lámpám, viszont abban a pillanatban kopogtak.
-Ahhjj...-sóhajtottan fel- Gyere!
-Jó estét!-ugrott rám Melissa.
-Áu! Normális vagy?-fogtam meg ott ahol nem éreztem a lábam a hirtelen súlytól.
-Szerintem nem-villantotta rám fogait-beszélhetünk?
-Épp lefeküdni készültem...-csúsztam lejjebb az ágyban.
-Fontos Sarah-komolyodott el.
-Na jó, de siess mert holnap korán kelek!-ültem fel, hogy vele egy szintbe kerülhessek.
-Joshról van szó...-nézett mélyen a szemembe.
-Ne kezdd már! Elegem van abból a srácból-pattantam fel az ágyból.
-De muszáj lesz. Teljesen rád van akaszkodva, de te nem teszel ellene semmit. Össze-vissza fogdoz meg puszilgat, és az egész iskola rajtad röhög ahogy megaláz. Élvezed?
-Dehogy élvezem. Egyébként nem fogdoz és semmi ilyesmi. Egy rendes srác is lehetne, ha nem lenne ilyen pedofil. De tehetek én arról, hogy állandóan odajön, és nem érdeklik más lányok?-tártam szét a karom.
-Küldd el, vagy mit bánom én. De ez így nem mehet tovább.
-Jó majd ha akarom elküldöm.
-Valamit kitalálok...Na lépek aludni, pihend ki magad. Holnap beszélünk. Jó éjt.
-Neked is-néztem utána.
Miután becsukta az ajtót, lefeküdtem aludni. Egész éjjel forgolódtam, és agyaltam, miként lehetne kicsit kizárni az életemből Josh-t. Azt hiszem megtaláltam egy ideiglenes megoldást....

Folyt.köv.             

                              Zsófi✌

2. rész ~ "Már most összetört"

Hát...igen. Elég sokat késtem, de nem szeretnék magyarázkodni. Tudom, hogy nagy hiba, de én igyekeztem. Na de nem húzom az időt, itt a második rész..:

Egy hét telt el, de Josh még mindig nyomul. Azt hiszi megszerezhet, de én nem vagyok olyan könnyű nőcske, mint amihez ő szokott. Értem harcolni kell, nem kaphat meg egy csettintésre. Persze nem arról van szó, hogy ronda vagy ilyesmi, sőt! Egyszerűen ő nem ilyen lányt keres, mint én.
A napom egyébként jól indult. Ötkor felkeltem és elmentem futni. A nyár folyamán kissé elgémberedtem, ezért újra formába kell hoznom magam. A közeli parkba szoktam elmenni, mely ilyen korán is rejt embereket. Valaki csak átvág rajta, sietve a munkába, egyesek elmerengve sétálnak. Néha összefutok pár ismerős arccal, esetleg más futókkal is. Ha így nézzük, elég színes ez a park. A zene ritmusára kocogtam, immár a negyedik körömet. Általában tízet szoktam, az nekem bőven elég. Mikor kellően kifáradtam, hazafutottam, és beálltam a zuhany alá. A melegvíz végigfolyt a testemen, majd beszappanoztam magam. A hajam is megmostam, majd kiszálltam a zuhany alól. Betekertem magam egy törölközőbe, és átmentem a szobámba. Kinyitottam a szekrényem, és elméláztam. Új ruhákat kéne vennem. Mindenesetre ma hideg lesz, úgyhogy felvettem egy fekete szűk farmert, ami a térdénél ki van szakítva, és egy szürke pulcsit amire nagy betűkkel rá van írva a F*ck felirat. Ehhez még kiválasztottam a bakancsom és a bőrkabátom.
Úgy döntöttem, kilakkozom a körmeimet is, most reggel, legalább lesz ideje megszáradnia. Pillanatok alatt kifestettem mind a tízet feketére, majd lementem a konyhába. Csináltam egy kávét, amit meg is ittam a teraszon.
Ezután felmentem Melissához, hátha elaludt, de nem találtam a szobájában. Szerintem korán bement, igaz hogy sétálva tíz perc mire odaér de nem baj.
Én is elindultam a hosszabb úton, ugyanis még eléggé ráérek. Bekapcsoltam a zenelejátszóm, és út közben hallgattam a kedvenc zenéim. Épp befordultam volna a gimi utcájába, mikor valaki a csuklómnál fogva visszarántott. A fülhallgatóm kiesett a fülemből, szemeimet összeszorítottam.
-Szia édes-hallottam meg egy ismerős hangot.
Kinyitottam a szemeim és ránéztem.
-Hülye vagy?-szakítottam el róla a tekintetem, majd felvettem a fülhallgatóm.
-Bocsi, de meg kellett, hogy nézzelek előről is-vigyorgott.
-Mi a faszt képzelsz magadról?-lendült meg a kezem.
-Aú-fogta meg az arcát ott, ahol megütöttem.
-Megérdemelted-tettem csípőre a kezem.
Hirtelen közelebb lépett hozzám, eltűrt egy kósza tincset, és belesuttogott a fülembe. Az arcom pirosban pompázott. Ellöktem magamtól majd sarkon fordultam, és rohamtempóban igyekeztem az iskolába.
-Szia húgi!-állított meg Melissa a suli kapujában.
-Csá-löktem oda neki.
Döbbenten nézett rám, de nem foglalkoztam vele. Felrohantam a termünkbe, ott pedig levágtam magam a helyemre.
A nap szépen lassan eltelt, persze Josh egész délelőtt engem figyelt. Utolsó óta után megvártam amíg mindenki kimegy a teremből, beértve őt is. Hatalmasat sóhajtottam. Miért nem hagy békén ez a faszkalap? De egyre jobban érzem úgy, hogy nélküle üres az életem. Mielőtt megérkezett, minden rendben volt, de most teljesen össze vagyok zavarodva. Csak nem vonzódom hozzá?

Kiballagtam a teremből, és a gimiből is. Elindultam haza, majd mikor odaértem ahol reggel a jelenet történt, megálltam, és nekidőltem a kerítésnek. Szemeimet behunytam, s egy pillanatra bevillant Josh arca, mikor visszarántott. Éreztem ahogy a könnyek folynak le az arcomon. Nem is tudtam, hogy pontosan miért. Egyszercsak kitört belőlem. Az elmúlt hetekben elég sokat stresszeltem főleg Josh, és az egyéb problémáim miatt. Azt hiszem ez a fiú véglegesen bent marad az életembe. De ha már most összetört, mi lesz később?
-Látom nem jutottál el a szobádig.
Kinyitottam a szemeim, és szembetaláltam magam Melissával. Gyorsan letöröltem a könnyeim, melyek pár percre megkönnyebbülést adtak.
-Ne fáradj. Már láttalak sírni.-mért végig ridegen tetőtől talpig.-Ha megbocsáltasz most megyek, még találkozom Olivia-val is. Otthon találkozunk. Próbálj meg tanulni!
-Jó-mondtam.
Miután látótávolságon kívül volt, elindultam én is. Sikeresen haza is értem. Gyorsan megcsináltam a házim, lezuhanyoztam, majd bebújtam a puha ágyamba. Nagy nehezen sikerült elaludnom, persze még álmomban sem hagynak békén...

Folyt.köv. ~Zsófi✌

1. rész ~ "Enyém leszel"

Sziasztok!
Elnézést, hogy kicsit csúsztam, viszont nagyon nehéz egyeztetni a sulival, meg tanulni is kell, vagy inkább kéne, és ezért nem tudtam sokat foglalkozni a bloggal... De, most itt vagyok és elhoztam az első részt. Remélem tetszik! ;)

Már megint egy újabb fiú. Az összes rajong értem az osztályból, akkor most egyel több.
-Sziasztok! Josh Demon vagyok, és szeretek deszkázni. Nagyjából ennyi-mondta menőn, majd körbenézett a teremben és leült az ablak melletti utolsó padba, azaz mellém.
-Köszönöm ezt a hosszú bemutatkozást Josh, most pedig szeretnék rátérni az órarendre...

***

A négy osztályfőnöki után mehettünk haza. A táskám dög nehéz volt, úgyhogy lassan baktattam hazafelé, mikor valaki odaért mellém.
-Szia. Ugye te vagy az a lány az osztályból?
-Az a lány?-húztam fel a szemöldököm.
-Aki olyan gyönyörű, hogy el akarom hódítani.
-Na arra várhatsz kedves...-akadtam el.
-Josh. A te neved pedig?
-Sarah Hurt-álltam meg a házunk előtt.
-Oh. Még a neved is gyönyörű... Itt laksz?
-Aha.
-Már ezt is tudom. Esetleg bekísérhetlek?
-Kösz, de betalálok egyedül is.
-Rendben. Akkor holnap a suliban, Sarah-kacsintott rám.
-Aha-forgattam a szemem és bementem a kapun, majd a házba.
Levágtam magam a szobámban és elfeküdtem az ágyon. Ki ez a pedofil? Ha nem foglalkozom vele, biztos abba hagyja, nem igaz?
Bekészítettem a táskám másnapra, és kimentem a kertbe. Bedugtam a zenelejátszóm a fülembe, és elmerültem kedvenc dalaimban.

*Másnap*

Fáradtan keltem fel. Miért kell ilyen korán menni iskolába? Nem lenne elég kilencre? Az a szerencse, hogy az első órám tesi, és azt szeretem.
Kikászálódtam az ágyból, és felöltöztem. Lementem a konyhába, hogy igyak egy kávét, és ott találtam a nővérem.
-Melissa!-öleltem meg.
-Szia húgi! Tegnap óta nem láttalak.
Mindketten felröhögtünk, majd elengedtük egymást.
-Itt a kávéd. Ahogy szereted-adott oda egy poharat.
-Köszi-mondtam, majd bementem a nappaliba és megnéztem a telefonom. 6:38 van, még ráérek.
A készülék folyamatos csilingelésbe kezdett, és úgy tűnt nem akarja abba hagyni.
-Azta k..va!-kiáltottam fel.
-Mi történt?-jött oda Melissa.
-Hogy mi?-mutattam neki a kijelzőt.

-Egy hónapja nem voltam közösségi oldalakon.
-Wow. Szép számok.-bólogatott elismerően.
-Na jó, inkább menjünk suliba.-jelentkeztem ki.
-Ilyen korán akarsz menni?
-Miért ne?-kérdeztem.
-Oké, felőlem.
-Hozom a táskám-mentem fel az emeletre.
Felkaptam az íróasztalomról, viszont valamin megakadt a szemem.
-Mi a...?
Lerohantam a lépcsőn. Felvettem a szandálom, és még odaszóltam Melissának:
-Előre megyek, majd gyere.
-Oké, egy pillanat.
Magamhoz vettem a cuccaim, és szépen lassan kimentem. A kapunál állt. Ránéztem, mire megszólalt.
-Napról napra szebb vagy!-mért végig tetőtől talpig.
Megforgattam a szemeim. Szerencsémre már jött is Melissa.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Szerintem két ilyen csinos lánynak nem kéne egyedül mászkálnia-nézte meg Melissát is.
Hirtelen mind a ketten ledermedtünk. Miről beszél ez az idióta? Melissából kitört a nevetés, én pedig válaszoltam a fiúnak.
-Ide figyelj, Josh. Egy, világos van, senki sem akar minket elrabolni, ez nem az a környék. Kettő, nem tudom mit szeretnél tőlem, de egyelőre nem tudom eldönteni ki is vagy valójában, így dönteni sem tudok az esetlegesen felmerülő kapcsolatunkról. Ha nekünk lenne olyan.
-Rendben-indult el felém. Mikor mellém ért belesuttogott a fülembe: -Akkor is az enyém leszel. Majd meglátod.
A testem összerezzent a hangjától. A szívem a torkomban dobogott. Szavai visszhangoztak a fejemben.
"Enyém leszel"...

Igen...van egy barátnőm, aki segített pár mondatot...

Hogy mi mennyit röhögtünk ezen xD

Folytatás következik:  ~Zsófi✌

Prológus

Nem tudom mit tegyek. Egyedül vagyok és leszek örökre... Már az öngyilkosság kísérlete is megfordult bennem. Éppen jókor toppant be a szobámba Josh. Igaz hogy csak a házit hozta, de megakadályozta a halálom.
-Megőrültél?-kapta ki azt az éles tárgyat a kezemből.
-Én csak...
-Mi csak? Véget akarsz vetni az életednek? Meghibbantál? Úristen Sarah...Végig kell csinálnod érted?-jött közelebb és átölelt.
Az érzés amikor akit szívedből szeretsz, itt van melletted, felbecsülhetetlen. Teste melege átjárt engem is. Libabőrös lettem.
Mikor elengedett a szemembe nézett, és ennyit mondott:
-Mostantól én vigyázok rád. Bármi is történik nekem szólsz. És jövő héten várlak a suliban-ölelt át mégegyszer majd elment....

De az én történetem nem itt kezdődött. Szomorű idők voltak mégis volt egy biztos pontom: Josh. Aki megvigasztalt és felrángatott ha padlón voltam. Akkor kezdjük az elején...

Szeptember 1.

Néztem magam a tükörben. Tetszett az a lány aki visszanézett rám. Egy fekete-fehér pöttyös miniszoknyát vettem fel, egy sima fekete pólóval amit betűrtem és egy szintén fekete balerínacipőt vettem fel hozzá. A fejem tetejére csináltam egy egyszerű kontyot. Az iskolában általában igy öltözöm. Ezen a helyen köztudottan szeretnek, ugyanis a nővérem öröksége vagyok, aki szintén menőbb mint az átlag.
Egyébként ki nem állhatom a sulit.. Viszont ha sikeres ügyvéd akarok lenni akkor el kell végeznem. Ezzel kapcsolatban is a testvérem segített. Egyszer megemlítette, hogy el tudna képzelni ezen a pályán, s ekkor elgondolkodtam. Miért is ne? Még érdekelne is. Viszont ennek van hátránya is. Sokat kell tanulnom, így napjaim nagy részét otthon töltöm. A barátaimmal abszolút nem találkozom. De csak meg vannak nélkülem. Nekem így is van társaságom. A jól ismert és sokszor említett nővérem.
Ezekből a sorokból egyértelműen kiderül mennyire ragaszkodom a hozzá. Sok éven keresztül segített, hogy átvészeljem a mindennapjaim. Általában a csúfolódás középpontjában álltam. Ilyenkor jött a nővérem és megvédett. Ez így ment, s a vége az lett hogy nyolcadikban elballagott, ezért egy évet még ki kellett még bírnom nélküle. De ezt a sulit kifejezetten szeretem. A felépítése meg minden, már elsőre szimpatikus volt. A 10.D pedig egész rendes osztály.

***

Mikor bementem a terembe káosz fogadott. A fiúk galacsinnal dobálóztak, és futkoztak a terembe, akár az óvodások. Rutinosan kerültem ki őket, majd lehuppantam a helyemre, a középső sor, utolsójába. A barátnőim egyből körém gyűltek, és néha egy-egy fiú is megközelített minket, akiktől a hideg kirázott, más viszont olvadozott a közelükben. Nem is értem őket.

Becsengetésre a tanárnő is megérkezett, hatalmas parfüm felhőt húzva maga után.
-Remélem a Sarah körüli köd már elszállt-szólalt meg menet közben.
-Persze tanárnő-feleltem neki rágózva.
-Köszönöm-mondta fel sem nézve a füzetéből- tehát a mai a tizedik évfolyam első napja, köszöntelek titeket. Mint tudjátok ez az év már kisebb-nagyobb nehézségekkel fog járni ezért mindenkitől kérném hogy tanuljon, a megbukás ellen. Új tanuló is érkezett hozzánk...-indult el az ajtó felé.
A teremben mozgolódás kezdődött majd az osztályfőnök kinyitotta a terem ajtaját, és megláttam őt....

Folyt.köv. ~ Zsófi