-Sarah, félre érted! - fogta a homlokát Dominick.
-Ezen nincs mit félre érteni. Láttam amit láttam. Bizonyíték pedig Josh telefonján is található.
A fiú felmutatta a készüléket, mire Dominick kis híján leütötte. Látszott rajta a feszültség. Szemei szikráztak, de pár pillanat múlva, már felét se lehetett látni ennek az állapotnak.
-Sarah, kérlek - borult térdre előttem.
-Ilyet többet nem csinálunk. Ezt tanuld meg! Ha lenyugodtál hívj. Most csak könyörögni tudsz - néztem le ridegen csillogó szemeire majd elléptem tőle.
Szépen-lassan bementem a házba és bezártam az ajtót. Leraktam a cuccaim és lecsúsztam a földre. Ezt most nagyon jól csináltam. Erős voltam és nem engedtem neki. Meg kell tanulnia hogy velem nem packázhat. Ha megcsal, csaljon. De akkor hozzám nem jön többet. Még van egy esélye. Ha elb*ssza...vége.
Felálltam és elkezdtem készülődni. A srác (Eric) fél óra múlva itt lesz. Lehoztam a töri cuccom a nappaliba, és átnéztem a munkafüzet feladatait. Párat megcsináltatok vele, hátha megérti. Bár egyértelmű, hogy nem csak törit akar tanulni.
Gyorsan felrohantam az emeletre, és célba vettem a fürdőt. Kifésültem a hajam, a sminkemet pedig kiigazítottam. Ezután leballagtam a lépcsőn. Késik. Öntöttem magamnak egy pohár vizet és leültem a nappaliba. Utálom ha valaki nem jön időben. Elővettem a telefonom és megnéztem az üzeneteimet. Erre egy nap alatt nem tudok válaszolni. Abban a pillanatban bevillant Josh neve:
Josh: Na mi van, unalmas a történelem? :D
Sarah: Honnan tudsz te erről?
Josh: Szerinted nem híresztelte el mindenkinek, hogy a világ legszexibb csajához megy délután "tanulni"?
Sarah: Bolondok ><
Josh: Na, eddig mit csináltatok? Kíváncsi vagyok :D
Sarah: Titok! Most mennem kell vissza. Szioo:**
Röhögve ledobtam a telefonom a fotelba, és hátradőltem. Féltékeny. 10 perc telt el azzal hogy ültem egy helyben. Épp felálltam mikor kopogtak. Kinyitottam az ajtót, de nem Eric volt...hanem Josh.
Hangosan felnevetve mentem vissza a nappaliba. Tényleg nem bírtam.
-Befejeznéd?
-Kihűltem - álltam fel, fájó hassal.
-Csak meg akartam bizonyosodni arról, hogy minden rendben - kereste szemével Eric-et.
-Igen...most már mehetsz is - próbáltam finoman kituszkolni az ajtón.
-Sarah ez komoly - szorította meg a karom.
-Jaj, egyelek meg - töröltem le a könnyeimet, melyek a nevetéstől folytak ki.
-Na jó, látom nem veszel komolyan. Majd írok, de válaszolj!
-Persze-persze - villantottam rá egy mosolyt.
-Ó... - ütközött bele Eric Josh-ba - Megérkezett a váltás.
-Mi van?? - kérdezte felháborodva Josh.
-Jöhetek? - nézett át rajta Eric.
-Gyere - nyitottam tágasabbra az ajtót, hogy elférjen Josh-tól. Nevetést visszatartva kacsintottam rá a fiúra, majd becsuktam az ajtót.
-Szóval nem csak engem korrepetálsz? - érdeklődött.
-Ja...Josh teljesen más eset.
-Mesélj - húzott le maga mellé a kanapéba. Mert időközben már levette a kabátját, és a nappaliban ültünk egymással szemben. Tengerkék szemeivel addig vizslatott, míg sóhajtottam egyet, majd így szóltam hozzá:
-Nincs mit mondanom. Ez az én magánéleti problémám. Egyszerűen nem bírok vele. Ő a megtestesült perverzség... Vagy éppen féltékenység - nevettem fel újra, az előbbire gondolva. - De szerintem törizzünk.
-Oké - fogta meg a könyvét.
*Egy óra múlva*
-Meghalok az unalomtól - feküdt el, ölembe hajtva a fejét.
-Eric, légyszíves! Az USA 28. elnöke volt...- hagytam egy kis szünetet a mondat végén. De nem fejezte be.
-Honnan tudjam?! Ennél te jobban érdekelsz - suttogta
-Tudtam, hogy ez lesz - néztem le gyönyörű szemeire. - Na várj.
Elővettem egy lapot, és felírtam rá 1-30-ig az elnökök nevét évszámaikat. Odaadtam neki és megkereste a 28-ast, amit az előbb kérdeztem tőle.
-Thomas Woodrow Wilson... Értem. Köszi Sarah, mindent - ölelt át, majd puszit nyomott az arcomra.
-Nincs mit - adtam neki én is.
-Jézusom, Sarah Hurt megpuszilt - kezdett el ugrálni, produkálva magát.
-Látom elfáradtál - löktem meg nevetve a vállát.
-Ja. Úgyhogy inkább megyek is - öltözött. - Josh-t üdvözlöm.
-Átadom. Szia!
-Szia Sarah -dobott puszit a levegőbe, amit nevetve elkaptam, majd becsuktam mögötte az ajtót. Ezen is túl vagyok. Visszamentem a nappaliba és összeszedtem a cuccaim. A szobámba lépve befeküdtem az ágyamba és háton fekve feloldottam a telefonom. Joshtól megszámlálhatatlan üzenet érkezett. Aggódott miattam, az ok pedig csak egy lehet. Tetszem neki...
Nem vagyok beképzelt, inkább csak átlátom a dolgokat. Imádom a féltékeny fiúkat!
Sarah: Hello Srác! ;)
Josh: Hello Lány...
Sarah: Mizu?
Josh: Itt semmi. Milyen volt?
Sarah: Oh, csodálatos! Olyan cuki a fiú*-*
Josh: Örülök...na de nekem most mennem kell!
Sarah: Rendben! Puszi :*
Josh: Szia.
Elégedetten feküdtem, és dobtam le magam mellé a telefonom. Josh... Ez a srác a megtestesült tökéletesség. Helyes, nagyszerű a stílusa, izmos, jó a teste és perverz. Kell ennél több?
Ekkor eszembe jutott Dominick. Túl sok magánéleti problémám van.
-Sarah, itthon vagy?-hallottam meg lentről a testvérem hangját.
Felálltam és kisétáltam a szobámból. Lementem a konyhába ahol ijesztő látvány fogadott.
-Kérlek ne mondj semmit - sütötte le a szemét.
-Mi a franc történt?-akadtam ki egy pillanat alatt.
Melissa szeme véraláfutásos volt, alatta lila foltok díszítették az arcát. A szája felrepedezve, a vér helyét még látni.
-Semmi komoly, jól vagyok! -sóhajtotta, majd fogta a poharát és elindult a szobájába.
-Melissa Hurt! Itt maradsz - rántottam vissza karjánál fogva - Szépen elmondod mi történt, mert ez nem normális. Napokra eltűnsz és így jösszz haza. Muszáj lesz értesítenem apánkat. Ő pedig mindenre képes, tudod jól.
-Sarah, jól vagyok, nem látod? Csak jól éreztem magam tegnap este, valakiknek pedig nem tetszett. Ennyi az egész...
Elhátrált pár lépést, majd felment a lépcsőn. Tétlenül álltam és gondolkoztam a hallottakon. Ennek nem lesz jó vége. Melissa minden este elmegy itthonról, ki tudja miket csinál. Mi lesz, ha még jobban bántják? Bele sem merek gondolni.
Úgy döntöttem beavatok valakit. Hiába nem akarja a nővérem, ellenem nem tud mit tenni.
Fogtam a telefonom és tárcsáztam Josh-t. Bementem a nappaliba, hogy Melissa ne hallja a beszélgetésünket.
-Látom nem bírsz meglenni nélkülem - mondta köszönés nélkül.
-Figyelj, most nem érek rá viccelődni. Azonnal gyere ide, vészhelyzet van!
-De Sarah, most...meccs van - jelentette ki szomorúan.
-Ha tudnád mi történt, nem mondanád ezt.
-Akkor mondd el! - húzta tovább az időt Josh.
-Nem telefon téma. Figyelj, vagy idetolod a képed most azonnal, vagy elküldök érted valakit, hogy rángasson el idáig. Sürgős! Elsőre miért nem lehet érteni? - próbáltam nem hangosan közölni vele szavaimat, de az idegesség túl nőtt rajtam.
-Indulok - csapta rám a telefont.
Feszülten járkáltam a lakásban, amíg meg nem érkezett Josh. Láthatta rajtam, hogy komoly a baj, hisz nem szólt semmit, csak levette a kabátját és a cipőjét. Felvonszoltam a szobámba, és becsuktam az ajtót. Ő leült az iróasztalomhoz, viszont én nem bírtam megmaradni egy helyben. Fel-le mászkáltam a helyiségben, mint egy pár éves kisgyerek.
-Sarah, el fogsz szédülni - szólt rám a fiú.
Ebben a pillanatban megálltam és odafordultam hozzá. Rámeresztettem szürke szemeimet és próbáltam átadni neki idegességemet. Josh nem tört meg, felállt és lassan odasétált hozzám. Egyik kezével óvatosan megfogta a derekam, másikkal pedig átölelt.
-Nyugodj meg, Sarah. Mond el mi történt, és mindent megteszek, hogy segítsek. Bármi is az, én itt vagyok neked, csak hogy tudd, rám mindig számíthatsz - suttogta a fülembe.
-Köszönöm, de most nem rólam van szó....
Eltoltam magamtól és mélyen a szemébe néztem. Láttam rajta, hogy nem érti a helyzetet. Hisz ki másról lenne szó? Hát Melissáról...
Megfogtam a kezét, és az ágyhoz húztam. Leültünk egymással szemben és elmeséltem neki amit láttam.
-Kérlek segíts! Aggódom érte. Ma is el fog menni itthonról, és lehet hogy még nagyobb baja lesz. Nem tudnám elviselni, ha... - hagytam el a mondat végét. Lesütöttem a szemeim, de nem akartam sírni. Direkt hagytam egy kis hatásszünetet, hogy értse mit akarok neki mondani. A gondolattól is meghasadt a szívem. - Nem akarom elveszteni a nővérem, hisz még alig voltunk együtt és teljes szívemből szeretem. Bármit megtennék érte, érted? Bármit! -folytattam.
-Sarah - emelte fel az állam - ne ess pánikba. Nem lesz semmi baj. Kitalálunk valamit, de nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. Megoldjuk. Szedd össze magad. Így nem tudjuk megakadályozni Melissa dolgait. Esetleg...átmehetnék hozzá, megnézni hogy van?
-Nem hiszem, hogy ez a legjobb ötlet! - túrtam a hajamba - De ha ragaszkodsz hozzá.
Felálltam és kinyitottam neki az ajtót. Josh magabiztosan átsétált a folyosó másik oldalára. Bekopogott, majd nyílt is az ajtó.
-Josh... - hallottam meg a nővérem meglepődött hangját.
-Beszélhetünk? - kérdezte lazán a fiú.
-Ha Sarah küldött, akkor nincs mit mondanom - mondta lemondóan Melissa.
Csukta volna be az ajtót, de Josh odatette a lábát, megakadályozva a lerázást.
-Magamtól jöttem - indult befelé a fiú - szóval...
Ennyit hallottam a beszélgetésből, ugyanis a nővérem becsukta az ajtót. Nem akartam odamenni hallgatózni, a filmekben is mindig lebuknak. Ha valami történik, azt Josh elmondja. Ennyire azért megbízom benne...
Hát nem kellett volna!
By: Zsoffe♥
