2015. december 23., szerda

8. rész ~ Az érzelmek hullámvasútján PART 3

-Mindjárt hozom a piát-villantott rám egy mosolyt.
Amíg nem jött meg az italom nézelődtem a táncolók között, majd mikor visszafordultam volna a pult felé, valamin megakadt a szemem. Pár székkel arrébb egy ismerős embert láttam meg. Háttal volt nekem és egy lánnyal flörtölt. Ez Dominick. Felismerem. A csaj pedig...csak a szokásos. Kidobott mellek, alig takaró ruha, kiló smink. Mielőtt még odamentem volna, hogy csináljak valamit, kizökkentettek a gondolataimból.
-Hoztam kettőt is-pakolta elém a poharakat.
-Kösz-fogtam meg az elsőt.
Lehúztam egyből, majd elkezdte égetni a torkomat. Ezután kellemes meleg érzés járt át, majd fogtam a következő poharat és azt is elintéztem. A pultos srác csak bámult, én pedig kértem még kettőt.
-Nem fog megártani?
-Nem érdekel, csak szolgálj ki-üvöltöttem rá. Mit szól bele a dolgaimba? Már ő is.
Megittam újabb két erős italt, majd egy pillanatra megszédültem. Kértem még egy koktélt, ami kicsit gyengébb volt, így csak a felét fogyasztottam el.
Ittam még párat, majd körülnéztem. Forgott velem a világ, de én akkor is el akartam jutni Dominick-hoz.
-Sziasztok-kapaszkodtam bele a fiú vállába tartásként.
-Jézusom, Sarah! Mit műveltél magaddal?
-Én??? Semmit, de magyarázz már meg nekem valamit. Ő kicsoda?-fogtam meg egy tincset a csaj hajából.
-Nem lényeges. Gyere menjünk haza-kapott fel, a hátamnál és a térdemnél fogva.
-Héé-kalimpáltam a lábammal, pár embert kis híján fejberúgva-tegyél le.
-Nem foglak.
-Bulizni akarooook-ütögettem hátát.
-Sarah, nyugodj le. Be vagy rúgva, ezt te is tudod. Kötelességem haza vinni.
-Nem az, de annyira nem érdekel. Had táncoljak még egyet, lécci-lécci-kérleltem.
Már közel voltunk a bejárathoz, de mégis letett. Futottam volna be a táncparkettre, de erősen megfogta a kezem és rákulcsolta az övére. Mindegy, így is tudtam táncolni vele. Aztán jött Josh.
-Mizu?-ugrottam nyakába.
-Sarah...ittál?-kérdezte.
-Ja-mosolyogtam rá.
Miután beszéltek valamit a fiúk, Dominick megint felkapott, de már kijutottunk az épületből Megcsapott a friss levegő, fáztam, de egyszerre melegem is lett. Elkapott a hányinger, és ki is jött belőlem minden mai kaja. Ezután beszálltunk a kocsiba. Josh is jött velünk, viszont ő a saját kocsijával. Egészen a házunkig követett, de akkor már félálomba voltam.
-Vigyázz rá-fogott kezet Dominick-kal, majd megpuszilta a fejem, és elhajtott. Dominick lezárta a kocsit, majd bevitt a házba. Felvitt a szobámba, és az ágyra dobott.
-Jól szétszedted magad-szólalt meg mögűlem.
Nem volt erőm visszaszólni, inkább csak leszedtem magamról a cipőt, majd beljebb mentem az ágyba. Pár másodperc múlva aludtam is.

***

Reggel iszonyú fejfájásra ébredtem. Megpróbáltam felülni az ágyban de már ez is kihívásnak tűnt. Nagy nehezen sikerült, majd körülnéztem. A cipőm a földön a táskám mellett. Mi is történt? Megerőltető gondolkozás következett. Annyira emlékszem, hogy koccintottam Dominick-kal...aztán a sok fiú arca is bevillant. Szóval én voltam a disco k*rvája...értem.
Felálltam az ágyról és megnéztem magam a tükörben. A sminkem elkenődve, a rúzsom eltűnt a számról. Visszanéztem a párnámra. Az egész ott landolt. Gondoltam hagyom, majd este lecserélem a huzatot. Leültem az asztalomhoz, és lemostam a sminkem, miközben majdnem elaludtam. Lesétáltam a lépcsőn, közben fogtam a sajgó fejemet. Egyből a konyhába mentem, ahol főztem egy jó erős kávét. Ahogy beleittam volna, csengettek. Sóhajtva letettem a csészét, és odacsoszogtam az ajtóhoz. Kinyitottam és lám kivel találom szembe magam? Josh-sal...
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Látom nem emlékszel sokmindenre a tegnapból.
-Miért? Történt valami érdekes?
-Azon kívül, hogy berúgtál mint az állat? Nem... Vagyis, de, csak az még ráér.
-Ne fárassz már-indultam vissza a kávémért.
-Fáj a fejed? Nem is csodálom-jött be mellém a konyhába.
-Ne szólj bele a dolgaimba. Jól éreztem magam és kész. A lényeg megvolt, buliztam.
-Dominick is jól kiélte magát. Te pedig nem tudtál ellene semmit tenni, mert nem érzékeltél belőle sokat-mondta.
Ahogy meghallottam ezeket a szavakat a lélegzetem elállt. A szívem majd meghasadt, de most erősnek kellett maradnom. Egyébként is, honnan tudjam, hogy igazat beszél?
-Bizonyíték?-meresztettem rá szemeim.
-Ez elég?
Mutatta a telefonját. Egy képet láttam melyen erősen smárol egy lánnyal. Kétségtelenül Dominick volt. A keserű íz ellepte a számat. Az egész testemen ridegség futott végig. Kis híján kivertem a kezéből a telefont. Ideges lettem. Mi az, hogy megcsal? Az adrenalintól még jobban fájt a fejem, így majdnem szétrobbantam. Lecsaptam a földre a kávés csészét, majd felrohantam az emeletre. A szobámban találtam megnyugvást, ahol ledőltem az ágyra és egyszerűen csak gondolkoztam.
Miért csalt meg? Lehet, hogy csak túl reagálom? És ha a csaj csókolta meg, és hirtelen nem tudta mit csinájon? Bár nem úgy tűnt aki meg van lepődve.
Fogalmam sincs, mit tegyek. Álljak elé és szembesítsem vele, vagy találjam ki, hogy adhatnám neki vissza...

*Fél óra múlva*

A tökéletes bosszú a kezeim között. Úgy gondoltam, majd holnap elintézem, amikor nem leszek ennyire másnapos. Mára már csak annyi jutott, hogy elküldtem Josh-t és elmentem futni. A kedvem egyenlő volt a nullával, de egy kis friss levegő sosem árt.
Mikor hazaértem, lezuhanyoztam majd bebújtam a pihe-puha ágyikómba.

***

Másnap reggel tökéletesen ébredtem. A napsugarak bevirítottak az ablakon. Tavasz van. Tökéletes idő visszaadni Domimick szemétkedését....és suliba menni.
Kikeltem az ágyból és felvettem egy párduc-mintás nadrágot, fekete pólóval. A sminkes asztalomhoz ülve úgy döntöttem, nem viszem túlzásba. De mivel imádom a feketét, azért kellene egy kis extra.
Húztam egy tusvonalat mindkét oldalra, majd szempillaspiráloztam alul-felül. Az ajkaimat kikentem egy barackos árnyalatú és ízű labelloval.
Miután mindennel kész lettem, felkaptam a táskám és gyorsan ittam egy kávét. Éppen vettem a cipőm, mikor csöngettek. Még felkaptam a bőrkabátom, a táskámmal együtt és kinyitottam az ajtót.
-Ohh, kész vagy?-mosolygott Dominick.
Nem vettem róla tudomást, mintha ott se lett volna. Bezártam az ajtót, majd elindultam a suliba. Nem szólított meg vagy ilyesmi. Csak hagyott elmenni. Remélem rájött hogy rossz személlyel kezdett.

Mikor beértem a terembe Josh mellé ültem.
-Beszélnünk kell-néztem rá komolyan.
-Baj van?-kérdezte aggódva.
-Nem, csak gyere velem-álltam fel.
Kimentünk az aulába beszélgetni, ahol a portás gyanúsan méregetett minket. Becsengetés előtt fél órával voltunk, úgyhogy nem küldhetett be minket.
-Tehát, miről van szó?
-Tegnap megmutattad azt a képet. Akkor valami összetört bennem. K*rva szarul esett hogy megcsalt. Ezért bosszút szeretnék. Amit sosem fog elfelejteni. Mert rossz emberrel kezdett ki, csak ezt ő még nem tudja.
-És mit tudok segíteni?
-Iskola után. Elkísérsz hazafele. Ott fog jönni mögöttünk. Hat órája lesz mint nekünk. A ház előtt fogunk búcsúzkodni, mikor megcsókolsz, én pedig nem fogok ellenkezni. Ezután oda fog jönni. Akkor majd lerendezem. Ha egyből nem jön, behúzlak a házba, legalábbis a kapun. Csak azért mondom, hogy ne lepődj meg. Jó lesz?
-Hmm...szerintem még egy kis extrát lehetne bele vinni. Mondjuk, felkaplak és úgy megyünk be. Szerinted?
-Tökéletes-adtam neki pacsit, majd egymáséra kulcsoltuk a kezünket és indultunk vissza a terembe.
Első óra matek volt. Halál unalmasak voltak a példák meg az egész, ezért úgy döntöttem inkább alszom. A második óra közepén ébredtem, ami történelem volt. Egyre jobb. Elővettem a telefonom, minden mindegy alapon és azt nyomkodtam.
-Sarah kisasszony! Ki volt az Egyesült Államok elnöke 1923-ban?-kérdezte a tanár.
-Calvin Coolidge-mondtam, fel sem nézve a telefonomból.
-Esetleg tudja, mikor mondott le?
-Persze tanárúr-vettem fel vele a szemkontaktust- 1929. március negyedikén.
-Hányadik elnök volt?
-A harmincadik.
-Utód?
-Herbert Hoover.
-Rendben-mosolygott-így kérem mindenkitől a következő órára. Nagyfelelés lesz, készüljetek!
-Hé, Sarah!-szólított meg valaki.
Mikor felnéztem, az egyik fiú volt az, az osztályból. Szőke felzselézett haja volt, és a legkékebb szemmel rendelkezett mint amit valaha láttam. A nyelvében volt egy piercing. Nem az esetem, de egynek megfelelne.
-Mondd-zártam le a telefonom.
-Ráérsz ma?-foglalt helyet mellettem.
-Figyu, én párkapcsolatban vagyok.
-Nem arról van szó. Töriből kéne egy kis felzárkóztatás-villantotta rám tökéletes mosolyát.
-Mikor és hol?-pakoltam el közben a töri cuccom.
-Ma, suli után nálad?
-Háromkor?
-Nekem jó-fogta meg a kezem amitől meglepődtem. Nem kifejezetten bírom a nyomulós pasikat. Főleg ha járok valakivel.
-Tudod hol lakok, nem?
-Ja, akkor majd megyek-tűrt el egy tincset a fülem mögé.
-Ok, na de most megyek-álltam fel.
-Jó, még találkozunk-kacsintott.
Csak szemforgatva kimentem a teremből, telefonnal a zsebemben. A mosdóba vettem az irányt, ahol felültem az ablakba. Itt volt a legjobb a wifi, így lettem volna itt egész nap. Becsengetéskor viszont igyekeztem vissza a helyemre.
Fizika, angol, magyar és tesi. Imádok mozogni, a nap végére jól is esett, amit mindenki láthatott rajtam. Kosárlabdában egyedül levertem a másik csapatot. Ezután futottunk pár teremkört, majd a tanárnő elengedett, mondván: "Te már jól kimozogtad magad!".
Bementem az öltözőbe és felöltöztem, most egy szoknyát hoztam be, harisnyával és mintás pólóval. Ezután kicsit megigazítottam a hajam és a sminkem. Felkaptam a kabátom és a tesicuccom, majd elmentem a terembe. A táskámmal együtt vonultam vissza és leültem a sötét folyosóra. Abban a pillanatban kijöttek a tornateremből az osztálytársaim. Josh rám kacsintott és bement az öltözőbe. Öt perc múlva már a suli előtt várakoztunk a csengőre. Mikor mindenki kitódult az iskolából, mi is elindultunk. Az utcánkba befordulva fél szemmel láttam, hogy a másik oldalon jön, egyre gyorsabban. Még szerencse, hogy már ott voltunk a házunknál.
-Akkor, most kéne megcsókolnom?-suttogta szemeimbe nézve, Josh.
-Igen, mostanában-közeledtem hozzá mosolyogva.
Az ajkaink szépen lassan összeértek. Beletúrtam a hajába, ő pedig a csípőmet szorította. A következő pillanatban Josh a földön landolt, és kis híján én is. Az arcom elkezdett égni. Dominick megütött, ami a kapcsolatunk alatt még nem történt meg.
-Mi a szart csináltok? Tudtommal mi járunk és nem vesztünk össze. Erre más fiúval jössz haza, és csókolózol??-akadt ki teljesen Dominick.
-Na te akkor meg se szólalj, Mr. Tökéletes. Mert nem csak Josh, de én is láttam a kis csókotokat azzal a csajjal a buliban!

Folyt.köv.

           Zsófi✌

9 megjegyzés:

  1. Jajj nagyon jó lett!!! Siess hamar a folytatással!!

    VálaszTörlés
  2. Látszik h soha nem voltál részeg, se másnapos. Az események gyorsasága miatt...á inkább befofom mert megint én leszek a "rossz"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akko legalább írj normális kritikát. De most megint az lesz, hogy miattad elmegy a kedvem az egésztől. Mert azt érzem hogy a fogalmazás szar, de máshogy nem tudom megírni...

      Törlés
    2. Ha leirnam az oszinte velemenyemet szerintem letiltanal a blogodrol. Ha ennyitol elmegy a kedved akkor sajnallak aranyom. A blogolas szerintem nem neked valo aki feladja 4resz utan az elsot a masodikhoz meg nem kepes uj reszt irni csak havi egyszer. Haj... na mind1. Ha kersz egy igazi" oszinte Gaál Alma Edina velemenyt akkor szolj.

      Törlés
    3. Jézusom. Te nem vagy normális:'D

      Törlés