4. rész ~ "Még találkozunk"

Elnézést az egy hónap(!!!) késésért. Nem vagyok otthon és itt nehéz írnom, az indokaim megvannak de gondolom senkit nem érdekelne, és inkább privát információ. Még otthon elkezdtem írni a részt, a háromnegyede meg is volt, viszont sikeresen kitörlődött az egész, ezért kezdhettem újra. Ez játszott nagy szerepet a csúszásban. Na de akkor itt van a rész, remélem tetszik. Kérlek kommenteljetek!

Reggel sikerült felkelnem ötkor, és elmennem futni a közeli parkba. Közben agyaltam. Hogy min? A kis tervemen, ami a megvalósítás határán tart. A hűvös köd átjárta a testem. A hideg kirázott, fáztam. Mégis, isteni érzés volt kicsit kikapcsolni, nem gondolni a valóságra. Csak futottam. Lépteim csaknem visszhangoztak.
Szembejött egy fiatal fiú. Éreztem hogy néz. Rám mosolygott. Elment mellettem, megnézett. Tudom, hogy vissza is fordult. De nem baj, már megszoktam, így nem zavar. Tovább futottam a körömet. Mikor körbeértem, elállt a szavam. Az a fiú ott várt, ahol meglátott. Rám várt. Mikor odaértem elé felnézett. Én tovább mentem, de megfogta a csuklóm, és visszahúzott. Kezdd elegem lenni hogy engem mindig rángatnak.
-Mivan?-lihegtem kifáradva.
-Bocs-engedte el a karom-de annyira elvarázsoltál, muszáj volt beszélnem veled.
-Van ilyen-mosolyogtam-mehetek?
-Hogy hívnak?-érdeklődött, meg sem hallva kérdésem.
-Sarah Hurt....
-Dominick Wish-nyújtotta a kezét, amit elfogadtam.
Ahogy bőrünk egymáshoz ért, kellemes meleg futott át a testemen. Aztán...bevillant valami. Josh...
-Nekem mennem kell-engedtem el kezét, és elkezdtem hátrálni.
-Rendben, Sarah. Még találkozunk.
Egy búcsúzó mosoly után megfordultam és elfutottam a másik irányba. Vissza se néztem. Miért van olyan érzésem, mintha megcsaltam volna valakit? Pedig nem is járok senkivel. Úgy tűnik Josh teljesen hozzám nőtt, a lelkitársam lett. Ez így teljesen rendben lenne, de ezzel együtt mással nem tudok ismerkedni. Meg kell vele harcolnom, bármi áron.
Gondolkodásomból már csak az rökkentett ki, hogy hazaértem. Elvégeztem a szokásos teendőim, hajmosás, zuhanyzás. Ezután megszárítottam a hajam, feltettem egy kis sminket (mivel nincsenek bőrhibáim, csak kihúztam a szemem egy fekete tussal, alul pedig szemceruzával, az ajkaimat pedig egy barackos árnyalatú rúzzsal szineztem).
A felöltözéshez sem kellett sok idő, (egy egyszerű kékes-zöld pulcsi, fekete farmer, bőrkabát és bakancs), ezután lementem és ittam egy kávét. Fogtam a táskám és elindultam.
Mikor beértem az osztályba letettem a táskám, s egy pillanatra körülnéztem. Mindenki itt volt és engem néztek. Fogtam a telefonom és kimentem a folyosóra. Leültem az osztály előtti padra. Írtam pár barátnőmnek, illetve Hailey-nek, hogy hogy áll a cikkel. Mivel nem válaszoltak sokan, hamar meguntam.
-Mondtam, hogy még találkozunk.
Az ismerős hang megütötte a fülem. Felnéztem és megláttam a "parkos fiút". Gesztenyebarna szemei csillogtak, fekete haja ugyanúgy állt mint reggel.
-Micsoda meglepetés-villantottam rá egy angyali mosolyt.
-Éreztem, hogy ide jársz-vigyorodott el.
-Jók a megérzéseid-biccentettem rá.
-Nekem mindig bejönnek-hátrált két lépést.
-Szünetbe idejössz?-álltam fel.
-Miért nem te? Bemutatnálak pár embernek.
-Mert nem tudom melyik osztályba jársz. De ha úgy van, akkor megnézném őket.
-Kit akarsz te megnézni?-lépett ki Josh a teremből.
Hirtelen összerezzentem, de még mielőtt megfordulhattam volna, a kezei átfonódtak a derekam körül.
-Miről van szó?-tette fejét a vállamra.
-Te mit képzelsz magadról? Kihallgatod a magánbeszélgetéseim?-vettem le magamról karjait.
Csak fél szemmel láttam, de Dominick rezzenéstelen arccal nézte Josh-t. Kezei ökölbe szorultak, és elindult felénk. Villámgyorsan odaléptem Dominick elé és lefogtam a mellkasánál, hogy ne tudjon Josh közelébe menni.
-Kérlek, ne!-néztem gyönyörű barna szemeibe.
-Jártok?-kérdezte őszintén.
-Nem!-vágtam rá azonnal.
-Akkor mit ölelget ez a gyökér?-indult volna el újra a fiú felé.
-Majd megbeszéljük. Mennem kell órára-engedtem el izmos mellkasát.
-Rendben.-mosolygott rám-De veled még találkozom-nézett el a fejem mellett.
-Szia-mondtam neki, és adtam egy puszit az arcára.
Elmosolyodott, majd hátat fordított és elment órára. Ugyan így tettem, viszont mikor Josh mellé értem egy pillanatra megálltam.
-Muszáj volt, Mr. Pedofil?
-Mi az, hogy nem járunk?
-Látom leragadtál-forgattam meg szemeim-és gondolkodj el miért!

***

A délelőtt nagy része unalmasan telt (mint szokott), nem volt kedvem csinálni semmit, így nem is csináltam. Nagyszünetben összefutottam Dominickkal, és megbeszéltük, hogy ma délután találkozunk.
Hazaérve rögtön elkeztem készülődni. Megfésülködtem, kiigazítottam a sminkem, majd felvettem egy fekete szoknyát, kék inggel. Lehet, hogy fázni fogok, de legalább jól fogok kinézni.

Fél órával később egy padon beszélgetünk. Tetszek neki. Érzem a tekintetéből. Feláll, majd elkezd mesélni valamit. Nem tudok figyelni. Leköti a figyelmem izmos mellkasa, illetve az iskolai incidens. Egyszerűen nem tudom felfogni. Miattam veszekednek...a fiúk.
-Nem is figyelsz...
-Bocs, nem...-álltam fel én is.
-Sétálunk?
-Persze-villantottam egy mosolyt.
-Akkor elmondod mi volt ez az iskolai jelenet? Mármint hogy nincs köztetek semmi, de ölelget...
-Mit meséljek rajta? A lényeget láttad és hallottad. Amióta itt van, a szerelmi életem romokban, semmi ismerkedés azon kívül minden rendben.
-Ez nem normális...-mondta, majd hosszas gondolkodás után így szólt:
-Tetszik neked?
-Mármint a helyzet, vagy ő maga?-néztem rá oldalasan.
-A helyzet.
-Egyeltalán nem. De mit tegyek ellene? Megpróbáltam úgy csinálni mintha ott se lenne vagy mintha nem is létezne. Nem megy, érted?-mentem hozzá közelebb.
-Persze, megértem...
Átöleltük egymást, mely kellemes meleg érzéssel járt. Azt hittem, ezt sosem kapom meg. Főleg Josh miatt, akiből már száz százalékosan elegem lett.
-Meghívhatlak egy kávéra?-nézett a szemembe, miután elengedett.
-Persze-fogtam meg kezét.
Először meglepődött, de aztán erősebben megszorította.
Így indultunk el a kávézóba, félig megfagyva, de egymást megmelegítve.
-Egyébként nem fázol?-mosolygott immár a kerekasztal másik oldaláról.
-Kicsit-kortyoltam bele a fehércsokis-karamellás latte kávémba.
-Mindenesetre nagyon kitettél magadért.
-Nem volt sok idő-kevergettem a poharamban lévő italt.
-Apropó-néztem fel rá-melyik osztályba jársz?
-11.B. Ablakfelőli oszlop, utolsó pad.
-Köszi-jegyeztem meg.
-Fizetek-állt fel az asztaltól.
-Oké.
Amíg távol volt, megnéztem a telefonom. Nyolc nem fogadott hívás. Josh. Nem érdekel.
Kaptam még egy üzenetet is, Hailey-től. (remélem még emlékeztek rá)

"Szia Sarah.
  A Főnök megengedte a cikked, akármiről is szólna. Bízik benned, ezért ne okozz csalódást. Jövő hétre küldd el nekem.
Puszi:  Hailey❤ "

Mire elolvastam visszajött Dominick, így indultunk. Sötét volt már, ezért  ragaszkodott ahoz, hogy hazakísér. Engedtem neki, mivel mint elmondta amit elhatároz az úgy is lesz.
A kapuban elváltunk azzal, hogy holnap találkozunk. Lefürödtem, lemostam a sminkem, majd felvettem a pizsamám és befeküdtem az ágyba.

Nem is olyan rossz srác ez a Dominick. Örülök, hogy megismertem, viszont ebből még nem tervezek nagy szerelmet. Elmondta, hogy kedvel és tetszem neki, de még semmi több. Én is hasonlóan érzek, ami jelenthet valamit a későbbiekre nézve. Viszont egyelőre a jelen a fontos, tehát ez egy jó barátság kezdete. Hogy ez mire fog változni a későbbiekben, az még a jövő titka.

Folyt.köv.

                       Zsófi✌