6. rész ~ Az érzelmek hullámvasútján PART1

Reggel kellemes meleg árasztotta el testem. Éreztem, hogy itt van velem az a személy, akire szerelmemként nézek, és aki megdobogtatja a szívem. Utoljára ilyet nyolcadikban éreztem, viszont az egy nagyon rossz döntés volt. Megtaláltam a másik felem egy rossz emberben, aki vezetett a maga útján. A kihasználás és erőszak kis ösvényein vezetett végig, úgy bánt velem, mint egy kutyával. Sőt, egy kutyával nem bánnak így az emberek. Én voltam neki a talaj, melyet bármikor eltaposhat vagy átgázolhat rajta. Bármit csináltam, az neki biztos, hogy rossz volt.

*Visszaemlékezés*

Itt ülök a szobám sarkában összegubózva. Gondolkozom. Mit tehetnék hogy megszabaduljak ettől az embertől? Rettegek, hogy idejön és újra megcsinálja velem azokat a dolgokat mint három napja. Azóta kis sem mozdultam a házból, egyszerűen nem merek. Mel' se tud megvédeni, már arról beszéltünk, hogy fogadjunk testőrt. De ha ezt megtudná, még borzalmasabb jövő várna rám.
Elmélkedésemből a csengő zaja ébresztett fel. Összerezzentem, majd szépen lassan felálltam. Nem mertem kimenni a szobámból. Kulcsra zártam az ajtót, hátha. Hallottam, hogy Melissa kinyitja a bejárati ajtót.
-Itt van??-jött be idegesen a már jól ismert személy.
-Nem jöhetsz be!-próbálta visszatartani a nővérem.
-Ó, tényleg?-erősödött fel a hangja a fiúnak-Hol vagy te rib*nc?
Nem mertem megmozdulni se. Ott álltam az ajtómmal szemben, a kulcs a kezemben. Feljött az emeletre, majd elkezdett dörömbölni az ajtómon.
-Nyisd ki, tudom hogy itt vagy-nyitogatta a kilincset.
Nem tudom mi vezérelt, de betettem a kulcsot a zárba ezzel elárulva magamat. Elfordítottam és benyitott. Szemei szikráztak, végignézett testemen. Fekete nadrág, piros póló.
-Félsz tőlem?-kérdezte.
-Nem- néztem rá magabiztos tekintettel.
-Pedig jobb lenne.
Megfordult, becsukta az ajtót, és elrakta a kulcsot.
-Most megvagy-suttogta miközben közelebb jött.
Átölelt és elkezdett simogatni. Elkezdtem remegni. Egyre feljebb haladt majd felkapott és szó szerint ledobott az ágyra. Elkezdett csókolgatni, lefelé haladva. Először a nyakam, aztán a mellkasom, majd a hasam. Minden egyes érintés egy könnycsepp.
-Kérlek, ne!-szóltam neki, mert nem tetszett a dolog.
-Miért ne?-kérdezte.-Talán nem élvezed, kicsi Sarah?
Fölém mászott és kiszívta a nyakam. Enyhén sikoltottam egyet.
-Ne kínozz! Engedj el!-próbáltam magam kihúzni szorítása alól.
-Miért tenném? Hisz jól érezzük magunkat.-vigyorgott rám ördögien.
-Ha nem engedsz el, akkor...
-Akkor mi lesz?-kérdezett vissza.
-Börtön-szólalt meg az ajtó mögül egy erőteljes férfi hang. Apa?
-És hogy tetszik bejönni, kedves Mr. Hurt?-ismerte fel a hangját.
-Hatékony módszerrel-szólalt meg, majd egy hatalmas csattanást hallottam. Berúgta az ajtót.-Engeded el, te szemétláda!!-termett ott mellettünk. Lerángatta rólam a fiút, és kivezette a szobámból. A nővérem bejött hozzám és átölelt. Csak folytak a könnyeim, nem akartam magam mellé senkit. Ellöktem magamtól, és remegő hangon kiabáltam neki:
-Menj el-öleltem át lábaimat, összekuporodva az ágy szélére.
-Sarah, ha egyedül vagy, be fogsz csavarodni. Kérlek-fogta meg a kezem.
-Nem! Utálok mindenkit, hagyjatok békén. Soha többet nem leszek szerelmes senkibe!

*Visszaemlékezés vége*

Azóta sok minden megváltozott. Érzem a kötődést egy olyan emberhez, aki most itt van velem, megvéd, támogat és viszont szeret. Szokatlan érzés, mert ilyet még soha nem éreztem. Végre rám talált, és nem akarom elveszíteni. El se tudnám képzelni az életem nélküle. Tudom, sablonos szöveg, de ha egyszer így van? A szívemhez nőtt, és örökre a magaménak akarom tudni.
-Jó reggelt-adott egy puszit a homlokomra.
-Neked is-viszonoztam egy csókkal.
-A tied jobbam tetszett-adott ő is ajkaimra egy csókot.
Miután abbahagytuk a pusziszkodást, hozzábújtam és beszívtam az illatát. Egy kicsit még lustálkodtunk majd lementem reggelit csinálni. Öntöttem kávét és úgy döntöttem lesz palacsinta. Elkezdtem sütni őket, majd kapcsoltam egy hangulatomhoz illő zenét. Egy kis magyar mulatóst.
-Jó a zenei ízlésed-lépett be röhögve Dominick.
-Köszi-adtam neki egy csókot.
Az egyik serpenyőt át is vette, ezért csak egyre kellett figyelnem. A zene teljesen elvarázsolt, dúdolgattam, táncoltam. Imádom ezeket a dallamokat.
-Szeretem mikor ilyen vagy-fordult felém.
-Ezt teszi velem a zene-tártam szét a karom.-De ismersz-karoltam át a nyakát.
-De még mennyire-fogta meg a derekam.
Magához húzott és csókcsatába kezdtünk.
-Oda ne égjen-toppant be a nővérem.
-Nem fog-váltunk el, majd megfordítottuk a palacsintát.
Fogott egy tábla csokit, és odament a telefonomhoz.
-Bocs, nem bírom az ilyen zenét.-kapcsolta ki-Az életkedvem pedig egyenlő a nullával.
-Akkor húzzál el, és ne rontsd el a kedvünket-szólt be neki Dominick.
-Azta, milyen kemény lettél-nézett szembe vele.
-Igaza van, mehetsz-léptem közéjük.
-Rohanok-csoszogott fel az emeletre.
Mostanában nem tudom mi van vele. Alig találkozunk vagy beszélünk. Megváltozott, az tény. A részleteket megbeszélem vele, majd mikor ketten vagyunk. Egyelőre nem ő a fontos.
Mikor kész lettünk elmosogattam, majd ettünk. Ezután felmentünk a szobámba. Én felöltöztem, ő pedig nézett.
-Megyünk valahova?
-Van terv...-jött oda mellém a szekrényhez.
Kivettem egy bordó színű pántnélküli ruhát, és felmutattam neki. Kicsit elgondolkodott, hogy hogy mutatna rajtam, majd kivett egy feszes farmer-pulcsi kombinációt. Rámosolyogtam és elvettem tőle. Fekete fehérneműt választottam alá. Nem vagyok szégyenlős, ezért átöltöztem előtte. Nem zavartatta magát, csak meresztette rám a szemeit. Mikor kész lettem megnéztem magam a tükörben. Tökéletesen néztem ki.
-Élvezted?-fordultam meg szemeibe nézve.
-De még mennyire-kacsintott rám.
Csak adtam neki egy csókot, majd leültem a sminkes asztalomhoz, és tettem fel egy kis natúr szemhélypúdert, szempillaspirált és egy barackos színű rúzst, amit el is tettem a fekete táskámba, hátha meg kell igazítani.
-Mehetünk-álltam fel az asztaltól.
-Na végre-nevetett fel majd megfogta a kezem és kimentünk a szobámból.
Felvettem a bokacsizmám és a kabátom, majd fogtam a táskám és indulhattunk.
-Hova is megyünk?-kérdeztem.
-Majd meglátod-ültetett be az autójába. Egy fekete gyönyörűségről volt szó. Igaz, hogy még csak 17 éves, de nagyon jól vezet.
-Két helyet terveztem be. Egyet most, a másikat este, de arra át kell öltöznöd.
-Kíváncsivá teszel-néztem ki az ablakon.
-Remélem tetszeni fognak-szorította meg a kezem.
Körülbelül negyed óra után leparkoltunk. Egy parkolóban. Ami a park mellett volt.
-Innen nincs olyan messze, de ott tuti nem lenne parkolóhely. Ezért inkább innen megyünk.
-Nekem jó-szálltam ki.
Miután lezárta a kocsit megfogtuk egymás kezét, majd elindultunk az egyik irányba. Őszintén nem tudtam hova megyünk. Biztos valami bevált hely lehet. Egy kis idő után egy épület előtt megálltunk. "Daley". Ez volt kiírva nagy betűkkel.
-Van sejtésed mi lehet?-érdeklődött.
-Fogalmam sincs.-elemeztem ki az épület nevét.
-Akkor menjünk be-szorította meg enyhén a kezem.
Az ajtón belépve szembe volt a recepció. Kígyózó sor állt ott, viszont ahogy meglátták Dominick-ot már kerestek is valamit. Egy kulcsot nyújtottak át neki.
-Köszönöm-biccentett oda.
Végighaladtunk egy folyosón ami végig volt rakva képekkel. Szebbnél szebb rajzok voltak, főleg lovakról.
-Hová hoztál?-kérdeztem tettetett félelemmel.
Csak eresztett egy mosolyt, majd bevezetett egy ajtón. Nem volt benn senki. Leültetett egy székre, majd adott egy csókot. Szembe volt egy pult, az mögé beállt, és a mellette lévő laptopon beállított egy zenét. A dallamok felcsendültek, majd kezébe vett egy mikrofont. Elkezdett énekelni.

I already watched you,
When you do not even know my name,
Already attracted to you from the very beginning,
I dreamed about it, once you catch my hand,
You know you're the girl with whom I wanted,
I got increasingly higher,
And when I look back on a lot of pictures,
I realize constantly how much I love you,
When you're with me, I am grateful to me or,
I love you, do not hide,
Since I am a man to say!

Dance me to the world, when they see you,
Dance me to the world, when you feel your scent,
Dance me to the world that when you're dancing,
And then your heart will be strongly chain!

Here is the final stop, come dance with me,
I thought you go hmmm .. but no,
The incomprehensible beauty,
The tenderness, there is no excuse,
Today is mine! You had no role side by side,
The pleasure is just like me,
I know what I love?
When the nice hips chain! hmmm ..
Whether winter, summer should be today,
Annoying, endless drama,
Then you'll be in your dear,
To give you kisses on the mouth!
You tell her that you so beautiful?
How is it that your heart is still free?
How could such a pure soul?
You see many men suffering from grief!

Amikor az utolsó hangot is elénekelte, felálltam, és rámosolyogtam. Ő letette a mikrofont és idejött hozzám. A fülemhez hajolt, majd belesuttogott:
-Tetszett, cicababa?
-Nagyon. Szép a hangod, ahogy megszervezted az egészet, imádlak-túrtam bele a hajába.
-Akkor jó-mosolyodott el, majd adott egy csókot.
Visszacsókoltam és egyre mélyebb érzések szabadultak fel. A testem felforrósodott, faltuk egymás ajkait. A fiú kezei vándorútra keltek. Az egyik a fenekemet markolta, a másikat a pólóm alá dugta. Hagytam magam elveszni Dominick karjai között. Nagyokat sóhajtoztam, élveztem ezt a játékot. Mégis valami visszatartott. Ez nem a megfelelő hely ahhoz, hogy romantikázzunk.
-Dominick-ejtettem ki nevét, majd próbáltam eltolni magamtól.
-Szeretlek-préselte ajkait az enyémhez.
Elgyengült a szorítása és egyre kisebb csókokat adott. Szinte már csak puszikat nyomtunk egymás ajkaira.
-Megyünk?-kérdezte.
-Mehetünk-kulcsoltam össze kezünket.
Szépen lassan kiballagtunk az épületből, majd célba vettük a parkot. Sétáltunk egyet, közben beszélgettünk az eddigi életünkről. Persze hogy szóba került a múltam...
-És neked mikor volt az első szerelem? -kérdezte.
Lassabbra vettem a tempót, a szívem viszont gyorsabban vert. Nem akartam róla beszélni, de ha már megkérdezte akkor elmondom. Hazudni nem szeretnék, inkább kibeszélem magamból.
-Nehéz eset volt...-emlékeztem vissza.
-Ha nem akarod, nem muszáj elmondani-nézett rám aggódva.
-El fogom, mert úgy érzem tudnod kell a múltamat. Mit éreztem akkor és miket csináltak velem. Ha hazaértünk elmesélem, jó?
-Ahogy gondolod-szorította meg a kezem.

***

Levágtam a táskám, és a kabátom felakasztottam a fogasra. A cipőmet is levettem, majd a mamuszomba bújtattam a lábam. Nem mentünk fel a szobámba, a nappaliba vezettem Dominick-ot.

Folyt.köv

                       Zsófi✌