7. rész ~ Az érzelmek hullámvasútján PART 2

Leültem a kanapéra, ő pedig a mellettem lévő fotelba foglalt helyet. Pár percig elmélkedtem azon, hogy kéne megfogalmaznom. Mikor elkezdtem volna, Dominick megszólalt.
-Figyelj bébi...én nem erőltetek semmit. Ha úgy érzed, hagyjuk az egészet. Látom rajtad, hogy nehéz időszak volt-fogta meg a kezem, és ölébe húzott.-Ez csak a múlt, ami előttem volt, tehát nem kell tudnom. Mindenkinek vannak titkaik, nekem is néhány, amit idővel elmondok, ha úgy érzem. Egy a lényeg, bízzunk meg egymásban, különben...az egész kapcsolat felesleges. Érted?
-Igen...-sóhajtottam fel.
-Nem akarom azt hogy másé légy, nem akarom azt hogy szenvedjél. Ha mégis bekövetkezne...nem tudod mire vagyok képes-szorultak ökölbe a kezei.
-Mire célzol?-kérdeztem, némi aggodalommal a hangomban.
-Tudod Sarah, eljön majd az idő, amikor kiszeretünk egymásból. Ha idő előtt keresel mást...-hallgatott el a mondat végére.
-Te mi a faszt akarsz? Megverni vagy mi?-pattantam ki az öléből-Engem te nem fenyegethetsz meg. Ha ilyeneket gondolsz rólam, akkor takarodj innen-mutattam az ajtó felé.
-Én nem akartam semmi rosszat-állt fel, és megsimította a karom.
-Nem érdekel, már mindegy-húzódtam el tőle.
Értetlen tekintettel bámult, de már csak azért sem néztem szemeibe. Tudtam, hogy most elindítok egy lavinát, ami akár a szakításig is elmehet. Nem akartam, hogy haragudjon rám, de jelen pillanatban át kellett gondolnom az egészet. Az utóbbi időkben egész jól összemelegedtünk, nem lehet ilyen rövid a kapcsolatunk. Ez csak egy futó veszekedés, ami remélhetőleg jó messzire elmegy. Mindenesetre átgondolom amiket mondott.
-Tehát elküldesz? Ennyit érek neked?-fogta meg kicsit erősebben az állam, hogy mindenképp szemébe nézzek.
-Igen, elküldelek. És tudod miért? Hogy átgondoljam az egészet, amit a fejemhez vágtál.-rántottam el állam-Mert k*rva szarul esik az, amit feltételezel rólam. Hogy megcsallak. Nem vagy normális. Gyakorlatilag még az egész személyiségedet sem ismertem meg, te pedig már azzal fenyegetőzöl, mi lesz, ha félre lépek. Nyomorult egy gondolat-vágtam fejéhez.
-Hát jó. Nem akarok veszekedni.-enyhült meg-Két órát kapsz átgondolni. Utána jövök érted. Ha elfogadod az ajánlatot-mondta gúnyosan, ami még szarabbul esett.
-El tetszik menni, őfelsége?-nyitottam ki az ajtót.
Szépen lassan odasétált hozzám, majd hirtelen magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Jól esett, de nem csókoltam vissza, inkább ellöktem magamtól. Bosszús tekintettel rám nézett, majd megfogta az ajtót és bevágta. Egyből ráfordítottam a kulcsot, majd megfordultam, és felindultam a szobámba. Még hallottam ahogy rácsap az ajtóra, gondolom dühös. Szegény (cinizmus).
A helyiségbe érve, megfogtam a telefonom, és kerestem egy hangulatomhoz illő zenét. Nem, nem mulatóst.
Miután az első hangok felcsendültek, behúztam a függönyt, hogy ne lássanak be, és azonnal elkezdtem mozogni a zenére. A fájdalom kitükröződött testemre, próbáltam elfolytani könnyeimet. Hiába vagyok az a kemény csaj, nekem is vannak érzéseim. De nem érdekel. Most az egyszer nem fogok sírni, hiába vagyok egyedül. Semelyik fiú sem érdemelné meg egy lány könnyeit. Hiába, de ez van.
Miután összeszedtem magam lemostam a sminkem és elmentem megmosni a hajam. Meg is szárítottam majd odamentem a szekrényemhez. Mit vegyek fel? Fogalmam sem volt, hova megyünk. Lehuppantam az ágyamra és kikapcsoltam a zenét. Tárcsáztam Dominick-ot.
-Na, hogy döntöttél?-kérdezte.
-Hova megyünk?-érdeklődtem nem tudomást véve szavairól.
-Akkor eljössz velem?-hallottam izgatott hangját.
-Aha...de hova?
-Hát az titok-nevetett fel.
-Akkor máshogy kérdezem. Hogy öltözzek fel?-sóhajtottam.
-Ahogy szoktál. Szexin.
-Dögösen?-mosolyodtam el már én is.
-Amennyire csak tudsz.
-Oké, mikor jössz?-álltam a szekrényem elé.
-Egy óra. Addig készülj el. De megyek, még van egy kis dolgom.
-Ok, szia-nyomtam ki a telefont.
Tehát jól kell kinéznem...kivettem egy fekete testresimulós, hátul csipkés ruhát, és egy kicsit többet mutatós szintén feketét. Kisminkeltem magam, ami szemceruzából, spirálból jó vastagon és egy pink rúzsból állt, ami elvileg világít a sötétben. Ezután visszatértem a ruhámhoz.
Körülbelül 10 percig vacilláltam, míg úgy döntöttem, Dominick-ra bízom. Nem sokkal később meg is érkezett, addigra kikészítettem a ruhákat kiegészítőkkel.
-Nem vagy kész?-lépett be az ajtón, végignézve rajtam.
-Nem bírtam választani-ültettem le az étkező asztalhoz, ami a lépcsővel szemben van-itt várj.
Felmentem az emeletre, a szobámba és előbb felvettem a csipkés ruhát, hozzá egy magassarkú fekete cipőt. Lesétáltam, és odamentem Dominick elé. Divatbemutatókat megszégyenítő módon mozogtam előtte, megkerültem, beletúrtam a hajába, és a kezét bebújtattam a szoknyám alá. Ezután fellépkedtem a lépcsőn, be a szobámba. Felkaptam a másik ruhát, egy kicsit durvább megjelenésű magassarkúval. Letipegtem a lépcsőn, láttam hogy megremeg, és nyel egy nagyot. Odamentem elé, illegtem-billegtem, beleültem az ölébe, kicsit kínoztam, majd belesuttogtam a fülébe:
-Melyik tetszik?
-Ez sokkal jobban....de nem túl kihívó?-simogatott meg.
-Nem, tökéletes lesz-nyomtam érzéki csókot ajkaira.
Mire visszaadhatta volna, leszáltam róla és megigazítottam a ruhám.
-Mehetünk?
-Aha-állt fel.
Odamentem a bejárathoz, felvettem a kabátom és fogtam egy táskát, amibe belepakoltam a telefonom, a kulcsom, a pénztárcám és a rúzst, szempillaspirált, és ceruzát amit használtam. Miután bezártam az ajtót, Dominick beültetett az autójába majd ő is beszált mellém.
-Megoldható, hogy bekötöm a szemed?-fordult felém.
-És ha csak becsukom?-néztem rá kérlelve, ugyanis nem akartam elkenni a sminkem.
-Legyen..-adta fel-akkor ülj hátra!
-Rohanok-nyitottam ki az ajtót, majd behuppantam az ülésre.
Miután megbizonyosodott arról, hogy nem látok, elindult arra a bizonyos helyre.

***

Egy ideig mentünk majd hirtelen lefékezett, és leállította a motort. Halk zenét hallottam. Kíváncsi vagyok hova hozott, viszont pár pillanat múlva kiderül.
-Láthatok végre?-kérdeztem unottan hátra dőlve.
-Előbb szállj ki-nyitotta ki az ajtót, majd kisegített.
-Hölgyem?-mutatta a kilátást.
Egy hatalmas épületet láttam meg, max. két emeletes lehetett, de hosszúságra sokkal több. Dj hangja szűrődött ki ebből már rájöttem mi fog történni.
-Komolyan elhoztál bulizni?
-Hazamehetünk ha nem jó...
-Nem...ez király-markoltam meg kezét.
Bementünk az épületbe, és azonnal megcsapott a piaszag. Csábított a zene, és a koktélok melyek ott sorakoztak a pulton. Beljebb szerettem volna menni, de Dominick elhúzott az egyik sarokba.
-Figyelj! Az iskolából is itt van pár ember, láttam őket. Ne hívd fel magadra a figyelmet, kérlek. Csak bulizunk és ennyi.
-Okés-kacsintottam rá.
Miután ezt megbeszéltük, behúztam a táncparkettre. Egyből megéreztem a zenét, s elkezdtem táncolni. Egyik kezemet rákulcsoltam Dominick-éra, másikat magam mellett tartottam úgy ráztam. A zenék ismertebbnél-ismertebbek voltak. Az egyik pillanatban elsötétült minden. A zene elhalkult, a DJ hangját lehetett hallani.
-Milyen a buli?-üvöltött a mikrofonba.
Egyszerre mindenki felsikoltott, velem egyvonalban.
-Nézzük csak...van itt egy lány. Rikító rúzsban. Neki szóljon ez a dal.
Egyből magamra ismertem. A fények felvillantak, s az egyiket egyenesen rám meresztették. Megvilágításban táncoltam egy ideig, aztán valami megváltozott. Egy körbe kerültem, de folytattam tovább. Azt vettem észre, hogy mindenféle helyes fiúkkal táncolok. Vagy a hátam mögött voltak, és nézték a seggem, vagy előttem, és csak élvezték a kilátást. Az utolsó fiú rendkívül kedves volt és érezte a ritmust. Vele együtt tudtam mozogni, kicsit lazulni. De ez sem tartott sokáig.
-Na gyere, elég lesz-fogott meg Dominick erősen, elrántva onnan.
A pulthoz vitt, és kezembe nyomott egy koktélt.
-Le akarsz itatni?-nevettem szemeibe nézve.
-Nem, de ne tegyed magad minden idegennek-vett el ő is egy koktélt és koccintott velem. Egyszerre ittunk bele, mélyen egymás szemébe nézve. Mintha beleláttunk volna a másikba. Tudtam, hogy félt, és nem akarja hogy idegenekkel táncoljak. Meg is értem, de ha már itt vagyok, had szórakozzak egy kicsit. Megjegyzem, pár piát is ki szeretnék próbálni.
-Sziasztok, bocsi a zavarásért-jött oda az a fiú, akivel utoljára táncoltam-nem kérhetném el egy táncra a hölgyet?
-Nem látod, hogy együtt vagyunk? Lekophatnál róla, keress mást. Nincs itt elég csaj?-mutatott körbe.
-Dominick!-szóltam rá élesen-Hogy tudsz ilyen bunkó lenni? Ez csak egy tánc, egyébként sem vagyok a tulajdonod. Szerintem ezt meg is beszéltük-száltam le a bárszékről.
Odanyújtottam a kezem a fiúnak, aki bevezetett a tömegbe. Direkt nem a szélére hogy Dominick ne lesse minden lépésem, egyébként is utálok ott táncolni. Már egy ideje együtt voltunk a sráccal, amikor valaki kért egy lassú számot, valami lánybúcsú alkalmából. Mikor felcsendültek az első hangok mindenki értetlenkedve nézett körbe, majd fogta a partnerét és összeborulva táncoltak. Mi sem tettünk másképp. Egymáshoz simultunk, majd megfogta a derekam, én pedig a nyaka körül tartottam karjaim.
-Bocs-zavartak meg ismét.
-Mi a f*sz van?-kérdeztem tőle ingerülten, de mikor megláttam ki az, elmosolyodtam.
-Zavarlak?-villantott egy mosolyt Josh.
-Aha-mondta a srác.
-Apropó, ki vagy te?-kérdezte flegma stílusban.
-Semmi közöd hozzá. Mit akarsz?-néztem le közönyösen.
-Dominick küldött hogy szedjelek szét titeket. Mit mondjak neki?
Ránéztem partneremre, aki meglepett arcot vágott. Utálom, ha beleszólnak a dolgaimba.
-Menjünk-fogtam a homlokom-de veled még találkozom-kacsintottam a fiúra.
Megfogtam Josh kezét, aki hirtelen megrándult az érintésemtől. Elkezdett vezetni, de nem a pult felé, hanem egy sarokba. Volt ott egy kanapé, amire lehúzott és leült mellém.
-Figyelj-szorította meg a kezem-beszélhetnénk.
-Mondd.
-Átgondoltam az egészet. Dominick nem való hozzád. Szerintem...minket egymásnak teremtettek. Erre rájöttem, higyj nekem, kérlek-mondta.
-Megint kellenék? Ott van a barátnőd miért nem vagy vele? Én már Dominick-é vagyok, érted? Nem akarok tőle elszakadni. Ne keverj légyszíves-válaszoltam neki.
Csalódottan fogadta, de ebbe tényleg nem szólhat bele. Felálltam, és elengedtem a kezét. Lenézően bámult rám, de inkább hátat fordítottam, és gondoltam megkeresem Dominick-ot. A táncparkett szélén mászkáltam, gondoltam nem megy be oda. Egy kis idő után meguntam és leültem a pulthoz egy bárszékre.
-Mit adhatok?-kérdezte a pultos.
-Hmm...gondolkodtam el-valami erőset.
-Szakítás?
-Nem találom a pasimat, az előző udvarlómnak most törtem össze a szívét, de hát ilyen az élet-tártam szét a karom.